HTML

Pedálfordulat

Élményeim, szubjektív és szélsőséges véleményeim kerékpározásról és minden azzal kapcsolatos dologról.

Friss topikok

  • Keelhaul: A kerekagyról találtam rá a blogodra. Én úgy tudom, hogy lehet, sőt sprinterek szoktak is ilyen u... (2013.07.31. 02:52) Intervall
  • Gabriel_mtb: @Maurice74: Miért kellene az autósokat utálnom? Akkor néha utálnom kellene magamat is. Viszont br... (2011.04.15. 21:45) Miért utálom Szentendrét

Linkblog

2011.04.15. 21:39 Gabriel_mtb

Cycloholic

 
Tudatos gyerekkorom második felében nem volt biciklim. Nagyon nem is hiányzott. Pár évig a versenysport kitöltötte a mozgásigényemet. Talán éppen a kötelező, mindennapos sport miatt évekig az aktív mozgásra nem volt késztetésem.
 
Aztán 20 évesen rábeszéltek egy gyalogos teljesítménytúrára. Ott pedig majd' fél napon át hallgathattam, hogy mennyivel jobb dolog bringázni az erdőben. Ki kellett próbálnom.
 
Kezdetben csak egy lehetőség volt a bicikli, hogy ne csak gyalogos teljesítmánytúrákon indulhassak. Aztán rájöttem, hogy a városban verhetetlen közlekedési eszköz. A TT-ken is mértem az időmet, a következő évben jobbat akartam menni. Egyenes út vezetett a versenyzéshez. Versenyezni pedig csak akkor érdemes, ha készül rá az ember. Azon vettem észre magam, hogy már legalább olyan természetesen és magabiztosan tekerek, mint ahogy korábban gyalogoltam. Nem féltem az autók között és nem féltem az ösvényeken. Nem olyan gondolattal indultam, hogy mikor fognak elütni vagy hol fogok elesni. Megszűntek a rossz érzések. Természetesen elütöttek már és eltörtem több csontomat is, de ezek felejthető kivételnek számítottak. Csak a jó érzés marad.
 
Mindig jókedvűen indultam útnak. Vagy ha nem, akkor attól lett jó a kedvem, hogy indulok. Valahová el. A rossz hangulatból a szabadságba. Ezt nem adta meg a küzdősport, nem adta meg a tenisz és a kenu sem. Falak, vonalak és partok közé zárt sportok. A szabadság érzése viszont hangulatjavító.
 
Ha készíteni akarok Visegrádon egy fényképet déleőtti fényekkel, elindulok kora reggel és fél 10-re már vissza is értem Budapestre. Időgép.
 
Néha nem tudok aludni és van amikor jegyzetelés sem segít. Úgysem felejtem el, a fejemben marad a gondolat. Előveszem a lámpás bringámat és elindulok a városba. Abba a városba, amelyik nappal nem létezik. Ez egy sokkal csendesebb város. A jelzőlámpák is pihennek. Ennek ellenére a város él. Sokkal frissebb, tisztább a levegő. Érezni a virágok illatát. A pékségeket, teaházakat és kávézókat pedig cím nélkül is meg lehet találni. Hallani a távoli koncert hangjait. A gondolatimat nem űzöm el az éjszakai tekeréssel, de egy rövid időre ellepnek az ingerek, aztán győz a fáradtság. Altató.
 
Ha olyan szép idő van, hogy mindenkinek jó kedve lesz, örömömben pattanok nyeregbe. Mikor más a bánatát alkoholba fojtaná, akkor is a ketkerekű után nyúlok. Tünetmentessé lehet válni, de kigyógyulni belőle sosem lehet.
 

komment


A bejegyzés trackback címe:

https://pedalfordulat.blog.hu/api/trackback/id/tr922829438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.