HTML

Pedálfordulat

Élményeim, szubjektív és szélsőséges véleményeim kerékpározásról és minden azzal kapcsolatos dologról.

Friss topikok

  • Keelhaul: A kerekagyról találtam rá a blogodra. Én úgy tudom, hogy lehet, sőt sprinterek szoktak is ilyen u... (2013.07.31. 02:52) Intervall
  • Gabriel_mtb: @Maurice74: Miért kellene az autósokat utálnom? Akkor néha utálnom kellene magamat is. Viszont br... (2011.04.15. 21:45) Miért utálom Szentendrét

Linkblog

2017.08.13. 22:52 Gabriel_mtb

Talajvíz a föld alatt

 Ez a verseny éppen ott kezdődött nekem, ahol az előző véget ért. Vagyis a Bükkben elszenvedett defekttel. Vissza kellett alakítani az első kerekemet tubeless-esre. Hétfőn pihentem, kedden eltekertem a másik bringámmal, kezemben a kerekemmel a ProBike-ba. Otthagytam a kereket, hogy majd másnap megyek érte. Tehát szerdán elhoztam, csütörtök reggel pedig láttam, hogy totál le van eresztve. Ismét kapott egy nagy adag levegőt a kerék és meg is járattam, hogy jusson mindenhová a folyadékból.

 Este pedig nekiálltam a középtányérom kicserélésének, mert annyira el volt már kopva, hogy ha nem egyenes volt a láncvonal, akkor leesett róla a lánc a kistányérra. Ehhez a művelethez ki kellett szednem a hajtóművet, majd az összes lánctányért leszedni. Olyan torx kulcsom nem volt, ami passzol volna ezekhez a csavarokhoz. Segítséget kértem régi bringás cimboráimtól és jött is a válasz, hogy másnap Budapest közepén kaphatok egy készletet.

 Pénteken jeleztem, hogy indulok a szerszámokért és…
- Otthon felejtettem, de nem gond, gyere ide, aztán áttekerünk! 15-20 perc az út.
No igen, egy tuningolt ebike-kal. Budán felfelé, 37 °C fokban. Tehát a verseny előtti napon versenyzős pulzus-zónában tekertem. A szerszámokat megkaptam, de végül csak 21 óra után tudtam használatba venni őket. Versenyt megelőző napokban normális ember semmit nem szerel a bringáján… Késő este nem úgy nézett ki, hogy lesz mivel indulnom. A Sziget fesztivál zajaimak köszönhetően most is kevesebbet aludtam, mint illet volna. Végül reggelre csak annyi maradt, hogy feltegyem a láncot.

img_20170811_205257.jpg
 A  versenyen a zoknik száma alapján már 3x indultam, az eredménylisták szerint csak 2x. (Valójában zokniból is eggyel kevesebb van, mert két éve már csak XS-est kaptam, amit jelnek véltem és megkerestem vele az én Hamupipőkémet. Első próbálkozásra megtaláltam!) Egy újdonság volt várható a pályában, de erről kitettek képet a szervezők, így nem volt gond, hogy kihagytam a pályabejárást. 

img_20170812_134652.jpg
 Az Underworld-nek az az egyik különlegessége, hogy a WC-ből is lehet követni a versenyt. No, nem ez az ideális hely, de majdnem a saját futamomat is onnan néztem. 6-7 perccel a rajt előtt megkerültem a focipályát és beálltam a mezőny végére. Szintem már minden induló felsorakozott, így a nem túl előkelő, kb. 53. helyről kezdtem meg a versenyt. A saját kategóriámban ez csak nagyjából a 39. pozíciót jelentette.
(Master 2: 42 fő, Master 3: 14 fő)


 A salakos futópályán egy felvezető kör után vágtunk neki az igazi pályának. Ami a futókör kanyarja előtt letért a fűre, s egy olyan emelkedővel kezdődött, amihez hit és lendület kellett. A felvezető körben nem volt nagy a tempó, ezért nem húzódott szét a mezőny. Borítékolható volt, hogy valaki meg fog akadni ezen az emelkedőn. Így is történt, éppen előttem állt meg egy bringa, majd mindenki, aki őt követte.

 A pálya ezt követő részén éppen annyi kanyar van, hogy sehol sem lehet elférni, ha az elől lévő nem segít, azaz csak lekörözni lehet, előzni nem. Később egy rámpával megszelidített, két fokos lépcsőn felhajtva a kerítésen kívülre kerülünk, majd egy rövid és széles egyenes után egy újabb bal kanyarral visszatérünk a kavicsos terepre. Itt is folyamatosan kanyarog és csúszik az út. Egy nagyon rövid, kanyargós, meredek, “erdei” szakasz után a nagy rámpán lejutunk a pince bejáratához.

20729409_453741905004225_8164714782138405932_n.jpg
 A pincében két helyet találtam, ahol lehet előzni, de az egyetlen igazi előzési lehetőség a pince után adódik: Itt van a pálya egyetlen hosszabb emelkedője, de ez egy folyamatosan kanyarodó, rossz állapotú, poros keramit burkolatú út. Tehát nem lehet rángatni a kormányt, mert alig van tapadás. Később egy épületen belüli betonos szakaszt követően, néhány kanyar után legurulunk a futópályara, ahol egyenesen végig kell száguldani és jobbra letérve, lendületből leküzdeni egy újabb rövid emelkedőt. Az erős hátszél miatt szinte mindenki elegendő tempóval tudott nekiugrani ennek a dombnak. Igazi egynyomos fel-le, jobbra-balra ösvényen jutunk el a mindenki számára bevállalható ugratóhoz, ami után a futókör túloldalán találjuk magunkat, ami egyben a célegyenes is. Itt értelemszerűen szemből fújt a szél. Annyira erősen, hogy az első emelkedőt nem lehetett könnyedén, lendületből megoldani.


 Tehát a mezőny legvégéről indultam, így a titkon remélt top10-es helyezéstől azonnal el is búcsúztam. A fényképeket visszanézve 1-2 kör után a 25 helyig kapaszkodtam fel, majd rátaláltam egy olyan versenyzőre, aki még nálam is gyámoltalanabbul közlekedett a sötétben, de az összes kanyarban is tudtam volna gyorsabban menni, ha nincs előttem. Annyival viszont nem volt lassabb, hogy bárhol kikerüljem. Két kör után találtam egy előzési lehetőséget, de nem figyeltem rá, hogy a célegyenesben megbújt a szélárnyékomban és visszaelőzött. Nem vártam újabb két kört, határozottabban kezdtem el haladni.

Az ugrató előtt hallottam Hidvégi Ariel nevét és a bemondó bácsi valamit az ugratóról is motyogott. Ebből azt gondoltam, hogy ő van előttem, ami nagyon jó, hiszen tavaly ő a 10. hely környéként ért célba! A célvonal után pedig hallottam, hogy Specziár Viktor mögöttem teker! Így volt okom megpróbálni egy újabb előzést és az is jól hangzott volna, Viktort magam mögött tudom tartani. (A Strava Flyby alapján valami gondja lehetett a verseny elején.)

Hiába előztem mindegyik körben legalább egyet, Ariel továbbra is előttem volt. Valószínűleg ő is hátulról indulhatott és hasonló ritmusban hámoztuk át magunkat a mezőnyön. A táv (versenyidő) felénél hátba csapott Kefe, akit tavaly megtréfáltam azzal, hogy egy ideig mentem vele, amikor lekörözött. De ez a felzárkózás, áthámozás sok energiámba került, most nem tettem rá a kereket, de figyeltem, hogy más így tesz-e és lekörözésnek álcáz-e egy sima előzést. A sok alteregó után a pincében - ahol csak egy szalag választja el a két irányban haladókat - láttam az igazi Arielt! Így motivációban nem volt hiány, de végig az az érzésem volt, hogy neki mindig a legjobb helyekre jön ki a lekörözés, nekem pedig sokat kell cammognom a lassabbak mögött. Persze könnyen lehet, hogy csak gyorsabb volt, de meg voltam győződve, hogy kis szerencsével beérhetem. Egyre többet használtam a montis szótár két legismertebb kifejezését: jobbról, balról! Hiába voltak partnerek a körökkel lassabb versenyzők, nem sikerült az az előzés, amit úgy 40 percen keresztül vártam. 10 másodperccel maradtam el a 10. Helytől.

Mi lett volna, ha megfelelően bemelegítek, ha jobb helyről rajtolok… Értelmetlen a kérdés. Mi lett? Nagyon élveztem, hogy a hátulról indulásnak köszönhetően folyamatosan jöttem fel! Azt hiszem, most sem cserélném be ezt az élményt és unalmas 9. helyért.

20799566_453750788336670_794611103445946052_n.jpg

 A 2014-es első próbálkozásomról semmilyen nyom nincs az eredménylisták között, a saját dokumentációm is hiányos. Később 19., 14. és most 11. lettem. A tendencia megfelelő!

 Maradt egy kritikai észrevételem a végére. A Master 1-et egy külföldi srác nyerte. A bemondó bácsi az eredményhirdetésnél is nehezen mondta ki a nevét. Nem úgy tűnt, hogy megkérdezte volna őt a helyes kiejtésről, pedig volt erre kb. fél órája.

A versenyfotókat Farkas Milán – ​www.milanphoto.hu​ készítette.


komment

Címkék: verseny underworld torx


A bejegyzés trackback címe:

https://pedalfordulat.blog.hu/api/trackback/id/tr3312746744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.