HTML

Pedálfordulat

Élményeim, szubjektív és szélsőséges véleményeim kerékpározásról és minden azzal kapcsolatos dologról.

Friss topikok

  • Keelhaul: A kerekagyról találtam rá a blogodra. Én úgy tudom, hogy lehet, sőt sprinterek szoktak is ilyen u... (2013.07.31. 02:52) Intervall
  • Gabriel_mtb: @Maurice74: Miért kellene az autósokat utálnom? Akkor néha utálnom kellene magamat is. Viszont br... (2011.04.15. 21:45) Miért utálom Szentendrét

Linkblog

2018.09.13. 11:59 Gabriel_mtb

Száll egy kulacs a szélben

“Bíborvörös fény ereszkedik reám,
a torkom elszorul, és hófehér a szám.”

Így énekel Bornai Tibor a régi KFT slágerben és ha nem ismernénk a teljes dalszöveget, akkor még a flow élmény leírásának is tekinthetnénk. De nem erről szól, s ezt az állapotot sem mindig sikerül elérni és nekem ezen még az sem segít, hogy már olvastam Csíkszentmihályi Mihály művét. De sok apróság tud közelebb vinni a flow-ba kerüléshez. A rajtcsomagtól kezdve, minden versennyel kapcsolatos dolognak szerepe van abban, hogy élmény lesz-e az adott verseny.

Sőt, valójában még a verseny előtt elkezdődik ez, hiszen ha az ember célja és a felkészültsége nem egyezik, akkor eleve hitetlenül áll oda a rajtszalaghoz. A versenyt megelőző két hétben alig bringáztam, mert kitűztem magamnak egy határidőt, amire el akartam készülni egy saját fejlesztésű játékkal, pontosabban egy bizonyos állapotig akartam eljutni, (Itt a reklám helye: https://play.google.com/store/apps/details?id=com.merrycubes.ThreeD5inaRow  ) így csak ritkán engedtem meg magamnak, hogy kimenjek tekerni. Viszont ezen ritka alkalmakkor volt lehetőségem egy 29-es bringa pedálját terhelni. Tehát úgy is mondhatjuk, hogy nem edzettem túl magam, rápihentem a versenyre. Pár nappal a verseny előtt elhangzott a “Elviheted a Mátrára is” ajánlat, amire nem tudtam nemet mondani. Persze a bringával Murphy is jött, s estére szinte teljesen leeresztett a tubeless, így nem csak kulacstartót kellett felcsavaroznom, hanem egy hosszabb bütykölésnek is neki kellett állnom.

mm1.jpg

Már itt is látható volt, hogy a helyszín hangulatával nem lesz probléma



Nehezen volt hihető, hogy a parkolóhelyek száma miatt költözött át versenyközpont a Síparkba, de sikerült a legjobb helyszínt megtalálni egy maraton rajt-cél területéhez. Hangulatában is már-már alpesi, s van némi infrastruktúra is a helyszínen. A rajtcsomagot textil zacsiban kaptuk, a gélen és energiaszeleten kívül pedig - ahogy tavaly is - egy technikai póló volt található benne. Az idei Duna Maratonhoz képes ez kánaán.

mm2.jpg

Elsőre szerénynek tűnt parkoló kapacitása, de kint is volt egy másik parkoló

 

Parkolás tekintetében biztosra mentem, inkább áttekertem Mátraszentimréről. Úgy gondoltam, hogy ezzel kevesebb idő megy el, mint a parolóhely keresésével, s a bemelegítést is letudtam. Hosszútávnál szerencsére nem kell fél órával a rajt előtt beállni, mert utolsóként érkezve is csak pár másodperc hátrányt jelent a rossz rajtpozíció.

mm3.jpg

Tapintható... a nyugalom. Igazi hosszútávos rajt-hangulat 

  A két felvonásból álló rajtolás kissé dadogóssá tette verseny elejét, de aztán pillanatokon belül azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Vagyis tudtam, benne a versenyben. Pedig tényleg figyelni akartam, hogy hosszútáv számára új szakasz merre megy, mégis alig emlékszem erre a részre. Csak az maradt meg bennem, hogy hiába mentek el mellettem páran a lejtőkön, nem léptek meg. Akit ismerek régebbről az vagy mögöttem volt, vagy 150 méteren, azaz látótávolságon belül. Meglepően együtt volt a mezőny körülöttem lévő része az első 25 km-en. A Kékestetőre vezető sípályára fordulva megláttam Hajtány Mikit és az egyik régi cimborámat, akivel pl. az első 24 órás versenyen (2001) egy csapatban indultunk. Mikivel kedélyesen elbeszélgettünk a sípálya aljában, de az áttételeimre vonatkozó kérdésére nem tudom válaszolni, ugyanis fogalmam sem volt, hogy milyen tartomány van fent a hátsó keréken. Csak bíztam benne, hogy ami ott van, az elég lesz minden mászáshoz. Az előbb említett comborám pedig ő maga oldotta meg a versenyfotózást: Elővette a zsebéből a telefonját és megörökítette a hangulatot. Én mindebből csak annyit vettem észre akkor, hogy egy kockázatos mozdulattal kiveszi a telefont azsebéből, majd a ránéz és füléhez emeli. Az ország tetején beértem és megkérdeztem, hogy ugye nem a 112-t hívta, hiszen nem volt ez annyira durva mászás… Azt hiszem, én voltam viccesebb kedvemben...

Még a Kékes előtt folyton csipogott az egyik srác órája. Megkérdeztem, hogy mi okból, talán jelvesztés miatt szól-e állandóan. De azt válaszolta, hogy folyton kimegy a megcélzott zónájából. Ő még mosollyal reagálta le, amikor próbáltam rábeszélni, hogy vigyázzon az egészségére.

A lejtőn viszont végre megmutathatta az előnyét a 29-es bringa! Végig ketten jöttünk le, senki nem ért utol és nem is volt olyan halálfélelmem, mint tavaly, tehát jól vizsgázott a bicikli. Utólag kiderült, hogy a kb. 30 perces szakaszon csak 30 másodperccel voltam gyorsabb a korábbi időmnél, de ezt sokkal nyugodtabban, magabiztosabban értem el. Még később pedig eszembe jutott, hogy megálltam az út szélén egyszer, tehát 1:30-cal lehettem gyorsabb, ami már túl van a mérési hiba kategórián.

2018-mm-palya_0025.jpg 

Az elmúlt pár évben úgy éreztem, hogy Mátra Maratonon már több a terep a kelleténél. Minden pillanatban koncentrálni vagy erőlködni kellett. Most nem azt éreztem, hogy szivatnak, hanem iszonyatosan jól szórakozok. Az a kevés aszfalt pedig kell is, legalább arra, hogy a “29-es gyorsabban gurul” állítást le tudjam tesztelni. Én ott azt éreztem, hogy elfogytak az áttételeim, a 3x9-es rendszerrel (44-11) tovább tudtam gyorsulni korábban. A Strava részben igazolt, mert nem mentem PR-t, viszont a Strava érában 2016 volt a legerősebb évem, s az akkor futott időmet nem tudtam megdönteni. A 2017-es eredményemnél gyorsabb voltam.

A sok köves szakasz és a patakátkelések miatt ideális helyszín volt a Mátra (Maraton) egy újabb összehasonlításra. Szinte gondolkodás nélkül lehetett menni az árnyas részeken is, nem kellett attól tartanom, hogy megakadok egy láthatatlan kőben. A 60-dik km környékén valami elszállt az egyik zsebemből, de a kocsikulcs és a telefon megmaradt és több adag zselém is volt még, ezért nem aggódtam. Aztán 10 perccel később, amikor letoltam egy kis zselét és nyúltam le a vizes kulacsomért, akkor rájöttem, hogy mit vesztettem el. Innenről kicsit több időt töltöttem a frissítőpontokon és kevesebb gélt fogyasztottam.

 Érdekes, hogy általában folyamatosan, időre szoktam enni, így a táv felére már látni szoktam, hogy jól számoltam-e ki a mennyiséget. Most a Kékes után, tehát a táv felénél a zseléimnek csak a harmadát fogyasztottam el. Ennek ellenére a végére talán éppen  elfogyott volna a teljes tervezett mennyiség, ha nem veszítem el az egyik kulacsomat és tudom tartani magamat a tervemhez.

mm4.jpg

Minden idők leggonoszabb és leggörbébb célegyenese

 

Végül fáradtan, de nem megviselve érkeztem a célba. Túlzás lenne azt állítani, hogy suhanó szárnyakon érkeztem meg, hiszen a legvégén meglettem volna a minden idők legaljasabb utolsó km-e nélkül, de biztosan látványos volt ez, amikor ketten vagy akár többen is meccseltek egy pozícióért. Hiányzott még egy-két állandó ellenfelem a pályáról, de így is élveztem a versenyt. Tartottam ettől a versenytől, mert amikor nem akadt technikai problémám, akkor sem esett jól a táv második fele. Nem mondom, hogy a legvége, mert korábban mindig azt éreztem, hogy az sosem akar eljönni. A cél helyett mindig csak egy újabb mászás és egy újabb ereszkedés jött. Most annyira jól éreztem magam, hogy mindenkinek ajánlom, hogy jövőre vágjon neki a hosszútávnak a Mátrában!

Fotók: saját illetve a Mátra Maraton által Google Drive-on megosztott

http://www.vuelta.hu/matra-maraton

https://www.facebook.com/pg/MatraMountainBikeMaraton/photos/ 


komment

Címkék: teszt verseny mátra kulacs maraton mátra maraton 29er scott scale


A bejegyzés trackback címe:

https://pedalfordulat.blog.hu/api/trackback/id/tr2614238143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.