Múlt hétvégén elindultam csak úgy valamerre, aztán tovább, majd elhagytam a várost. A második település közepén megfordultam és a visszatekertem a tábláig. Ismerős volt a dombok felé vezető keréknyomos út. Két egymást követő évben jártam itt. Talán Budapest Bajnokság volt. Arra még emlékszem, hogy egyik évben igazi nyári kánikulában versenyeztünk, a másik évben pedig dagasztottuk a sarat.
A pálya legérdekesebb része egy katlan volt, ahová be kellett zuhanni, hogy legyen lendület a felszálláshoz. Az egyik évben a rövid repülés után jobbra kellett kanyarodni a széles úton, a másik évben viszont a szemközti dombra kellett felmászni. Tehát egyik pillanatban még 45 km/h-val zuhantunk a katlan alja felé, majd felfelé - tehát kb. 2 másodperc alatt - a teljes áttételt-tartományon végig kellett futtatni a láncot, mert lépésben, csak alig haladva lehetett elkezdeni az emelkedő leküzdését.
A dombon a pálya klasszikus Harang féle módon volt kialakítva. A verseny előtti napokban ki lettek helyezve a szalagok és mire elérkezett a futam, már út is volt. Kijártuk.
Meg sem próbáltam végig tekerni a teljes pályán. Lehet, hogy menet közben felismertem volna egy-egy kanyart, de biztos, hogy valahol letévedtem volna a régi útvonalról. Régi, hiszen anno jól belátható volt az egész katlan, most már sűrű a növényzet. Ha jól számolom, akkor Buruczki Szilárd még U23-as versenyző volt.
Sikerült valakinek kitalálnia, hogy hol jártam?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.