Mikor elkezdtem bringázni, az első útjaim Pomázra és Szentendrére vezettek. Aztán Szentendrén túlra, talán Pap-rétre. Emlékszem még, hogy az egész bringázásba bevezető haverom a Lajos-forrás táblánál csak ennyit mondott:
- Oda egy ideig még nem megyünk. Fel sem tudnál tekerni.
Igaza volt. Ugyanis másnap megpróbáltam. Szentendre jó kiindulási pont volt majdnem minden pilisi célhoz. Biztonságosan ki lehet jutni bicikliúton és Szentendrén belül is van út a bringásoknak. A benzinkút utáni aluljárót persze sosem használtuk. A kisgyerekeseket leszámítva szerintem nincs olyan ember, aki kétszer átment volna az út alatt. Ősszel kezdtem el tekerni, ezért az Omszki-tó melletti szakaszon csak a következő tavasz végén kezdtek el zavarni a szuicid gyalogosok. A Cora megépítése után Budakalászig is használhatatlanná vált a bringaút. De megoldották! Lecserélték a táblákat.
.png)
Még a Corát megelőző időben történt, hogy a szentendrei laktanya előtt autók parkoltak a járdán. Akarom mondani bicikliúton. Lementem az úttestre. Néhány másodperccel később rám dudáltak egy nagy fekete autóból és kicentizve megelőztek. Ösztönösen rálegyintettem. (Te sem vagy normális!) Erre bekattant. Lassított, megvárt, felvette a sebességemet... satufék. Fékeztem és kerültem jobbról. Megpróbált elsodorni. Ezt műveltük a dunapartig. Ott félreálltunk megbeszélni a dolgokat... Az egészben az a rémisztő, hogy valaki megpróbál szándékosan elütni a rendőrség előtt. Valamiért nem félt.
Aztán kezdett zavarni az út minősége is. A Budakalász - Szentendre közötti néhány kilométeres szakaszon az úthibák számával csak a Sajtból van a Hold c. dalban lévő refrén ismétlésszáma vetekszik. Egyik nyáron a burjánzó növényzet miatt egy bicikli is alig fért el. Leszoktam a kerékpárútról, kerülővel mentem Szentendrére.
Tél lett. Január elsején egy könnyed "zsírégető" edzésre indultam. A korzó után mellém ért egy autó, láttam a szemem sarkából, hogy lecsúszik az anyósülés melletti ablak és hallottam is, hogy valamit magyaráz. A sapkának köszönhetően nem sokat értettem, de nem is érdekelt a mondókája. Biztos voltam benne, hogy rosszul sikerült a szilvesztere és végre talált valakit az alvó országban, akivel kötözködhet. Vártam, hogy megunja. Valamit nagyon magyarázott. Ránéztem, hátha segítséget kér. Ekkor vettem észre, hogy rendőrautóból osztják az észt. Át kellett mennem a sárga vonal másik oldalára. Biztos zavartam a forgalmát. Ugyanis 10 perc alatt más mozgó autóval nem találkoztam. Felparancsolt arra a bringaútra, amire egész télen a havat hordják és ezért sokkal veszélyesebb, mint az autók között. Főleg, hogy aznap nem jártak autók.
Kerestem új utakat. Pomáz irányából közelítettem és egy patakot keresztezve már a baseball pálya mellett is voltam. A patak előtt egy kutya jutalomfalatnak nézett... Kihúztam ezt az útvonalat is a térképemről, ismét a 11-es felől közelítettem meg a Pilist.
A HÉV végállomás mellett tekertem felfelé, mikor látom, hogy körkörös mozdulatokkal lelkesen bíztat a járdán álló rendőr. Hurrá! Megjött az eszük! Mellé érve rájöttem a tévedésemre. Csak ki akart inteni. Ráköszöntem és mentem tovább. Vitt a lendület. Mi történt azokkal, akik megálltak? A járdán kellett tekerniük? Vagy a járdán kellett tolniuk?
Éveken át elkerültem Szentendrét. Aztán úgy alakult, hogy ott találkoztam a cimborámmal. Eltekertünk Visegrádik majd vissza és Szentendrén elköszöntünk. Nyár volt, így a buszmegállón is átvezető, helyenként csak egy bicikli széles, járdán vezetett bicikliút a kerékpáros kirándulók miatt életveszélyes volt. Maradtam a biztonságos úttesten. Láttam, hogy az elmúlt években sokat fejlődött a város. Már minden kereszteződésbe jut egy tiltótábla. Aztán megláttam a szentendrei rendőrség csodafegyverét, a motors rendőrt. Szemből érkezett. Azzal a vánszorgó tempóval (belső sávban kb. 20 km/h-val), amivel még ki tudj a szúrni a társadalom legveszélyesebb ellenségét: a biciklist. Befordult mellém, lemaradt, majd rágyorsított és elmondta, amire számítottam. Menjek fel a mellettem lévő járdára! Köztudott, hogy a kereszteződésekben sokkal nagyobb veszélyben vagyok, ha járdán tekerek. Még egy kicsit megnyomtam és felugrottam a járdára. 40-nel végigmentem. A rend lassú és éber őre pedig boldogan ment újabb áldozatra vadászni. Jó lenne tudni, hogy örömmel hajt végre hülye parancsokat vagy ő is úgy néz a feletteseire, mint én őrá!
.jpg)
Az igazi kérés persze az, hogy lehet-e kerékpárútnak kijelölni azt, ahol nem fér el egymás mellett két biciklis. És miért nem lehet disztingválni bringás és bringás között? Míg auto és autó között lehet akkra különbség, hogy kapaszkodó sávra legyen szükség, akkor egy kiránduló család hogyan lehet egy kategória egy versenyzővel? Nem tudom, de úgy tűnik, Szentendrének az évente egyszer arra járó kirándulók a fontosak. Engem megpróbált kiutálni. Sikerült, de én is utálom Szentendrét.
.png)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.