Pedálfordulat

Tavaly bevállaltam a szombati CrossKovácsi hosszútáv másnapjára a Kondenzgyík 84 km-es távját. Nem volt bölcs döntés, mert a vasárnapi rajt után azonnal fáradtnak éreztem magam és hiába szállt el a fáradtság fél óra után, a későbbi számolgatás azt adta ki, hogy egészen szép eredményre lettem volna képes, ha pihenten érkezek.
Éppen ezért erre az évre CrossKovácsin csak egy családi futom vállaltam, de a versenyeket szervezők megtréfáltak azzal, hogy idén az MTB Piknik került a miskolci versenyt megelőző napra. Kettő versenyt pedig nem akartam elengedni, a Pikniken úgyis csak 50 km a leghosszabb táv, tehát most azzal melegítettem a vasárnapi megmérettetésre.
Sok-sok High5 és szintén sok-sok Nutixxion zselével készültem a hétvégére. A szombati rövidebb távra a hígabb és olcsóbb High5-ot táraztam be, a vasárnapi menün pedig a sűrűbb Nutrixxion szerepelt. Kb. azt tapasztaltam, amire számítottam: A High5 könnyen fogyasztható, nem is kell mindig inni utána, de érezhetően kevés kalória van benne. A Nutrixxion állaga a PowerGel-re hasonlí, de nincs túlízesítve. Kiszáradva nehéz legyűrni egy teljes tasaknyit, inni kell rá, de sokkal tovább tart a töményebb üzemanyag.



MTB Piknik, Vértesboglár

Péntek este becsomagoltam és szereltem ezt-azt mindhárom bringán. Ennek - vagy egy rossz mozdulatnak - az lett a vége, hogy fájni kezdett a derekam. Abban bíztam, hogy éjszaka megszűnik a fájdalom. Ehelyett az lett, hogy minden mozdulatomra felébredtem és reggel el kellett gondolkoznom, hogy tényleg versenyezem kell-e ma. Vértesbogláron már a fájdalom 90%-át magam mögött hagyva szálltam ki a kocsiból. Mire beálltam a rajtba, már csak egy rossz emlék volt a fájdalom. Nem akartam elkövetni a tavalyi hibámat, hogy hátulról indulok, mert sokáig két, szélés keréknyomban ment a mezőny, tehát szinte lehetetlenség volt előzni. Idén beálltam előre. Ketten azonnal elém ugrottak, de hamar becsatlakoztak a másik sorba, így jobb oldali vonat elején találtam magam. Vártam, hogy valaki betámadjon, mert az erős szélben fárasztóbb volt elől haladni, mint tavaly előre törni a mezőnyben. Hátrébb csorogva már sokkal könnyebben ment a tekerés.
Közvetlen ellenfeleimmel hamar kiismertük egymást: Ők az emelkedőkön engedtek el, én a lejtőkön húzódtam félre. Ahol pedig éppen kikerültek a látómezőmből, már el is mentem rossz irányba… Sajnos az MTB Piknik idén is legrosszabbul jelzett verseny volt. Több elágazásban is le kellett lassítanom, hogy lássam melyik a rossz és melyik a helyes irány. Ez két alkalommal nem sikerült, s nem dob a motiváción, hogy pillanatokon belül 5-6 hellyel hátrébb kerülök. Valamivel jobb állapotúnak tűnt a pálya, mint tavaly és minimális változás volt csak az útvonalban. Az előzetes tervemnek megfelelően 10 percet javítottam. Nagyon elégedett voltam, amikor este ott volt a sok PR-os szegmens a Straván. Ma már látom, hogy az összetett és a kategória győztes idő is kb. ennyivel javult, tehát valójában semmivel sem lettem gyorsabb, de szombat este még nem volt eredménylista, pozitívan értékel a szereplésemet. Annyi pozitívum mindenképpen volt, hogy nem aludtam be úgy, mint a májusi Balaton Maratonon: Most végig megfelelő tartományban volt a pulzusom.

Kondenzgyík

Szombat estére éreztem, hogy nem volt teljes a gyógyulás, de kevésbé fáj a derekam, mint az előző nap végén. Mindez addig tartott, míg másnap reggel fel nem kaptam magamra egy gyors mozdulattal a hosszúujjú bringás felsőt. Ezt 10 perc fekvés és gondolkozás követte: Biztosan kell nekem ez a miskolci kiruccanás? Mivel előző nap szinte meggyógyított az autó, ezért elindultam. Az autópályán elkezdett esni az eső… aztán esett a versenyközpontban is… a beszólításig folyamatosan esett. Aztán az esőisten mint aki látja, hogy hiába próbálkozik, feladta a küzdelmet. Nem volt ideális öltözet: A rövid mezben fázni lehetett, a hosszú biztosan rossz választás volt, mert délre már 24 fokot jósoltak. Maradt a rövid + karmelegító kombináció. Kb. 10 perc után már le kellett tűrnöm, mert kisütött a Nap.
Az első 45 perc borzasztó volt. Nem az erőt éreztem a lábaimban, hanem az elő napi versenyt. Sokat elmond, hogy egy pamutpólós, taposópedálos srác is eltekert mellette az egyik emelkedőn. Tenni ellene semmit nem tudtam, csak megvártam a pillanatot, amikor már könnyebben pörög a lábam, ő pedig addigra úgyis elfárad. Ezek bekövetkeztek, kezdtem haladni és örömmel láttam, hogy a füves dombokról egy új úton gurulunk le. Hoppá! Valaki tolja felfelé... mögötte pedig még többen tolják… Volt egy félreérthető jelzés és mindenki követte az előtte haladó tévesztőt.
Az első combosabb emelkedőn - a megelőzött és megelőzendő sporttársakat elnézve - meg is állapítottam, hogy 10-15 percet veszíthettem a tévesztéssel. A valóság sokkal lehangolóbb: pár perccel mögöttem jöttek olyanok, akikre 10-15 percet szoktam verni 1 óra alatt. A visszaelőzéseket segítette az idei Balaton Maratonról is ismerős lelkes kolompolás. De itt nem önkéntes szurkoló keltete a hangulatot, hanem a pálya mellett legelészett egy tehéncsorda. (A második körre már elérték a pálya nyomvonalát, így tehénkerülgetés is színesítette a versenyt.)
Az első kör végén megszabadultam a már régóta felesleges karmelegítőimtől és ha már ott álltam a frissítős asztal mellett, felkaptam egy poharat. Ügyesen kikerülte a kezem a teának tűnő italt és egy felkapott egy olyat, amiben nem is víz volt. Alig maradt a pohárban, mire megéreztem a (mellék)ízt.
- Mi volt ebben a pohárban?
- Ez víz, a következő izo, utána sör és tea.
- Milyen kár, hogy utálom a sört és életemben nem ittam ennyit.
Mentem tovább és következő 2 körben nem történt semmi igazán érdekes (a tehenes dolgot leszámítva). Végig alacsonyabb volt a pulzusom, mint előző nap a Vértesben, de nem esett le vészesen.
Idén ugyanannyit lassultam körönként, mint tavaly. A gond az, hogy az idei első köröm a tavalyi másodiknak felelt meg. 24 perccel voltam lassabb, mint az előző évben. Ez nagyon nagy visszaesés… De most is eltelt majdnem egy nap és előttem van eredménylista: A kategória győztes ideje is gyengébb a tavalyinál (7 perc) és az előttem végzett Master 2-es versenyző is 12 perccel gyengébb időt ment idén.
Tehát sem nagy fejlődés, sem pedig óriási visszaesés nem történt. De ennyit jelent 4 kg plusz.