HTML

Pedálfordulat

Élményeim, szubjektív és szélsőséges véleményeim kerékpározásról és minden azzal kapcsolatos dologról.

Friss topikok

  • Keelhaul: A kerekagyról találtam rá a blogodra. Én úgy tudom, hogy lehet, sőt sprinterek szoktak is ilyen u... (2013.07.31. 02:52) Intervall
  • Gabriel_mtb: @Maurice74: Miért kellene az autósokat utálnom? Akkor néha utálnom kellene magamat is. Viszont br... (2011.04.15. 21:45) Miért utálom Szentendrét

Linkblog

2019.01.19. 15:11 Gabriel_mtb

GOTO 10 - Kelj fel és járj!

A mostani műtétem abban különbözik a korábbiaktól, hogy anno néhány óra pihenés után egyedül lábra kellett állnom és elsétálnom a mosdóig. Ugyanis, ha ezt meg tudom tenni, akkor tudok mozogni és tenni magamért, tehát mehetek is haza. Most kaptam egy lábmerevítő és két mankót. Bár elvben a mankókra csak egy-két napig lesz szükségem és akkor már mozoghatok, járhatok-kelhetek is, nehéz elhinni ezt közvetlenül a műtét napján.

Az első napokban bámulatos a javulás. Egyrészt megtanultam mankóval közlekedni, másrészt mindig a kezdeti fejlődés a leglátványosabb. Egy-két napig nem érintettem a talajt a műtött lábammal, ezért ehhez képest óriási fejlődés, ha egy kicsit rá tudom helyezni a súlyomat.

Az ígérték, hogy egy hónapon át nem hajlíthatom be a lábamat. Két hét múlva kell visszamennem kontrollra és gyógytornára, addig csak annyit tehetek, hogy szorgalmasan elvégzem a házi feladatomat és beadom napi szurit. Avagy szurikáta, ahogy mi mondjuk. Elsőre szokatlan, hogy fájdalmat kell okoznom magamnak, de tényleg alig különbözik ez egy szúnyogcsípéstől. Én egy átlagos nyári este begyűjtök 5 perc alatt annyi csípést, ahányszor meg kell szúrnom magamat a következő hetekben. Tehát csak levegőt kell venni, kézbe venni a fémfullánkot - közben énekelni Stingtől az Every breath you take-et - és bökni, majd bepumpálni az anyagot. Ennyi.

szurikata.jpg

A napi szurikáta adag


A házi feladat gyógytornát jelent, amit otthon, naponta 3-5 alkalommal illik végigcsinálni. Nem túl izgalmas, de nem is különösebben nehéz. Képtelen vagyok eldönteni, hogy lábmerevítő segít sokat a gyakorlatokban, vagy tényleg egészen jó állapotban maradtak az izmaim. Ezt csak akkor fogom megtudni, ha lekerül a lábamról a keret. A legrosszabb, hogy nem mérhető igazán a gyógytorna hatékonysága vagy legalább a keménysége. Bringán látom a pulzusomat, utólag kielemzem a szegmenseket. Egy-két hét után illik javulni abban, amire éppen edzek. De itt csak annyit látok, hogy kicsit gyorsabban bicegek, mert csökkent a fájdalom. Azt nem árt tudni, hogy műtét után több helyen és erősebben fáj, mint előtte!

Merev térddel nem könnyű bejutni a kádba és a sebet sem érheti víz, ezért nem ez a nagy pancsolások időszaka. De mivel a műtött lábam talpát úgysem érem el, ezért a mosakodást szétválasztottam egyedül megoldható és segítséget igénylő részekre. Mindkét esetben biztonságos távolságot tartottam a vízzel a műtött térdemtől. Tehát nem egy-két nap után került le a térd-rögzítő a lábamról erre a rövid időre, de nem azon a pár napon múlt, hogy milyen látvány fogad: 10 év kemény munkájának a hiánya fogadott.

Nem tudom, hogy aki nem sportol, annak is felére csökken a combizma, de a két combom között látványos a különbség. Persze, amikor próbálom átfogni az egyiket, aztán a másikat, akkor alig mérek különbséget, De a különbség mégis meglepően látványos.

A következő meglepetés, hogy amikor levettem a rögzítőt, teljesen természetesnek tűnt, hogy a lábam nem hajlik. Persze igyekeztem is nyújtva tartani, hiszen még nem hajlíthatom, de nem tudom eldönteni, hogy dicseret illet-e a nyújtva tartott lábam miatt, vagy nem is tudnám behajlítani.

Két hét nyújtott lábas gyógytorna után már egészen hatékonyan tudok járni. Elviselem a súlyomat a műtött lábamon is. De a hajlítás hiánya miatt a lépcsők, a járművekre való felszállás miatt még célszerű mankóval menni, na meg egy segítővel, aki telefonját nyomkodó tinit kirángatja a valóságba, s egyben az ülőhelyéről is. Mindezt persze csak határozott kedvességgel. Vezetni nyújtott lábbal nem tudok, a taxi felesleges luxusnak tűnik, hiszen tudok járni és amúgy is mindenhol alacsonypadlós villamosok és buszok járnak. Nem kell erősíteni a betegségtudatot! Nem lesz itt semmi gond! Persze amikor az el nem ért modern villamos után egy Tátra áll be, akkor csak úgy egymás közt elkezdjük Mucsi/Kapa/Tóth János stílusban kommentálni a történéseket: “Mit csöngetsz itt?! Aludjál már el vagy indulj! Nem lesz hová beállni a következő villamosnak! Oh, hogy rohadnál meg...” A negyedik Tátránál már egyre őszintébbek ezek mondatok, így egyre kreatívabban tudjuk szidni a valóságot, de kénytelenek vagyunk felszállni.

Varratszedésnél ért az újabb meglepetés. Igaz, hogy hordanom kell még két hétig ezt a rögzítőt, de mostantól tudom már hajlítani benne a lábamat. Mármint nem fog gátolni ebben a mozdulatban.

Közvetlenül a varratszedés után ki is próbálhattam az első igazi gyógytornán, hogy mennyit hajlik a lábam, ha nincs rajta semmi, ami gátolná ebben. Ha kerekítem az látottakat, akkor az eredmény: Semennyit!

Ami nem is meglepő, hiszen 2 hétig szinte teljesen nyújtva volt. A régebbi műtéteimnél nem volt rögzítve a térdem, ezért nem a 0 tartományból kellett eljutni a 135°-ig. Bár azt is el kell mondani, hogy akkor a kinyújtásért is keményen meg kellett dolgoznom. Most ezzel a részével szinte semmi gondom. Persze az izom, amelyik a nyújtás utolsó szakaszáért felel, az valahová eltávozott és az idegpályák is hamar felejtenek. Gyorsan vettem még gyógytornán egy gyógy-gumilaszalagot. A motivációs új markolatok így eggyel hátrébb kerültek.

gumi_1.jpg

Gyógygumiszalag és ami mögötte van: a bringázás

Ezt a nyújtás-hajlítás problémát úgy kell elképzelni, mintha lennének olyan szalagok a térdben, amelyek visszahúznak mindkét irányban. Nem úgy van, hogy lazán lehet mozgatni egy ideig, aztán koppan. Hanem nagyon rövid szakaszon belassul és megáll. De a montis villák olajos csillapítása talán még jobb hasonlat. A elérhető tartomány végén pedig fáj. Nem kicsit. Több ponton, többféleképpen. Valamelyik gyógytornász mosolyogva még nagyobb fájdalmat okoz, mert tudja, hogy azzal nem kell törődni, valamelyik pedig újabb és újabb gyakorlatokat vet be. Azt hiszem most volt olyan fájdalmam, hogy nem kellett az ezt kifejező tekintetemért a gyógytornásznak külön megdolgoznia. Személyes sikerélmény volt, amikor olyan gyakorlatot is kellett végeznem, amit a második műtétem után találtam ki magamnak. Legalább 10 év után tudom, hogy akkor nem ártottam vele. Bár lehet, hogy anno megkérdeztem róla az akkori gyógytornászomat. De a lényeg, hogy fél óra után sikerült eljutnom a 45°-os hajlításig. Egy nappal később pedig a gyakorlat végén már majdnem megvan a 90° is. Ez nem azt jelenti, hogy másnap vagy akár a pár órával későbbi otthoni gyógytornánál onnét folytatom, ahol abbahagytam, de mindig egy kicsivel tovább lehet eljutni.

transf.jpg
90° körüli sikerélmény transformers stílusban

2 hét múlva eldobhatom a térdmerevítőt és a kompressziós harisnyát. Újabb két héttel később pedig ismét kontrollra megyek, ami remélem arról fog szólni, hogy hivatalosan is meggyógyultam. Éjszakára már levehetem a lábamról a szerkezetett, ami azt jeleni, hogy végre van esélyem kialudni magam. Hasznos ez a rögzítő, de csak hanyatt felve lehet benne aludni. Minden más pózban nyom. Viszont hanyatt fekve nem tudok (el)aludni. Kifejezetten javasolták a szobabiciklizést, ezért egyik első dolgom volt elővenni az ágy alól a poros görgőt és beállítani - a már oda készített - bringát. Aztán hamar rájöttem, hogy papucsban gyógytornázni sem tudok a bringán, mert lecsúszik róla a lábam. 

specialized.jpg


komment

Címkék: gyógytorna műtét térd szobabicikli varratszedés görgő térd műtét


A bejegyzés trackback címe:

https://pedalfordulat.blog.hu/api/trackback/id/tr9514572826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása