Pedálfordulat

Hétvégi lehetőségeink általában kimerülnek egy nagyon unalmas nagy családi vagy csak kicsit unalmas kis családi programban. Fáradtan vánszorgó vasárnapi ebéd a (nagy)szülőknél, esetleg egy kalandtúra a dobogókői parkolóból egés

zen a Zsindelyesig.

 

De mikor egy pillanatra nem figyel senki sem, felhúzhatjuk a szuperhős ruhánkat és bringára pattanhatunk! Más emberré válunk. Minden kolléga (szent) őrültnek fog tekinteni. Nem mondják, hogy még gyorsan old meg ezt a problémát. Látják, hogy a csendes és szorgos munkatárs átalakult valami egészen mássá. Látják, hogy átjárja az erő, de legalább is az áramlat. Gondolatai is más univerzumban vannak. Már nem kettő hatványaival foglalkozik, hanem a karvonen képlettel számolja fejben a puzus-zónáit.

 

Ha a munkahely közelében valamelyik felsőbb, de bénán vezető véletlenül el akar ütni, akkor a szuperhősökre jellemző sérthetetlenség adta magabiztossággal lehet érdeklődni az illető elmeállapota felől. 

Ha úgy adódik, be lehet állni egy diplomáciai küldöttséget felvezető motoros rendőrök mögé. El fognak zavarni, de ha autóval hajtanék közéjük, akkor morcosabbak lennének! Élvezem, mikor UTE meccs előtt kanyarodok le a Váci útra és a Megyeri útig biztosított pályán tekerhetek.

Ha jól érzem magam, akkor ez a szuperhős érzés elhatalmasodik. Sosem értettem, hogy miért éri meg elautózni egy kútig és órákon át tölteni a flakonokat. Pomázon az Y kereszteződésnél lévő kútnál rákérdeztem. Megtudtam, hogy az aquincumi gázgyárból a Kevélyek alá hordták a gáziszapot, ami szépen belemosódott a talajba. Vezetékes víz nincs, a fúrt kút pedig a mérgező.

Tavaly a vártnál könnyebben jutottam fel terepen Lajos-forráshoz. Jól esett. A forrás előtt megálltam és pótoltam az elégetett kalóriák egy részét. Közben néztem, ahogy három fiatal szorgosan tölti a flakonokat. Eszembe jutott, hogy régen vártam és bosszankodtam volna. Egy ideje már fel sem merül bennem, hogy akár egy 5 literes flaska megtöltését meg kellene várnom, hiszen nekem csak egy kulacs vízre van szükségem. Falatozásom végén elgurultam a kifolyóhoz, falnak támasztottam a bringát és a kulaccsal a kezemben tettem pár lépést.

- Gyere nyugodtan - szólt a szemmel dolgozó tag.

- Teljesen nyugodt vagyok - válaszoltam a Lost 6-dik évadában átalakult Locke mosolyával.

Szemtelen voltam, esetleg pofátlan? Igen. De tudtam, hogy 5 másodperc várakozás után már tölteni fogom a kulacsomat. Így is történt. Leguggoltam a forráshoz és a mögöttem álló kis társasághoz beszélve megpróbáltam oldani a magam okozta feszültséget.

- Miért éri meg innen vinni ezt a sok vizet?

- Mert a lakótelepi vízzel csak mosogatni szoktunk.

- Miért, mi a baj azzal a vízzel?

- Klóros.

- Teljesen felesleges munkát végeztek, a klór pár óra alatt távozik...

Itt éreztem, hogy már szívesen leütnének hátulról, de valamiért nem teszik.

- Más is van a vízben!

- Egy szűrő fél év alatt behozná a benzinköltségeteket...

Közben a kulacs tele lett, így elköszöntem és mentem tovább. Tényleg érdekelt, hogy miért viszik onnan a vízet, de itt nem tudtam meg nagy titkokat.

Magamra öltöm a szuperhős ruhámat és kortalnná válok. Le fog tegezni az U16-ban és a senior fekvőnyolcasban verenyző tag is. Segítséget kér az eltévedt turista és defekt miatt kétségbeesett fiatal pár. Látják a bennem lévő F.G. Supermant. 

 

A fél másodperc alatti reakcióidőmnek köszönhetően a napi 3-4 gázolási kisérletet könnyedén kivédem. Megállok mielőtt kiszaladna elém a kutya, szinte látom a jövőt. Ha elállják az utamat, akkor a lépcsősort választom. Sérthetetlen vagyok. Ha edzés közben pamutpólós srácok kóstolgatnak, akkor - ha kedvem tartja - visszakínálom őket és megyek tovább a saját ritmusomban.

De mikor az embernek már szinte egészségtelenül nagy az önbizalma, akkor kell elmenni egy kezelésre. De erről majd legközelebb...