Pedálfordulat

Időben indultam, mert éppen láttam még, ahogy előttem száguldozik. Bíztam benne, hogy a barlangnál lekanyarodik balra és ott a rövid emelkedőn be tudom fogni. Jobbról kihajtott közénk egy Lada. Nem tartott fel, így tovább loptam a távolságot. A Pál-völgyi-barlang előtt a lány behúzódott balra és kezével jelezte, le fog kanyarodni. Tudtam, hogy egy perc múlva már beszélgetni fogunk. A kereszteződéshez érve visszafogott a kormányra, hogy fékezni tudjon és kihúzódott jobbra, az ideális ívre. Én pedig láttam, hogy baj lesz. A Lada nem lassított.

 

Fékezett, de későn. Eltalálta a kanyarodás közepén járó bringa hátulját. Lány a földön, a hátsó kereke javíthatatlan. A Lada vezetője kipattant, hogy felsegítse a lányt. Hittem én naivan. Valójában meg akarta verni. Gyorsan meggyőztem, inkább örüljünk, hogy senki nem halt meg, aztán hívjunk rendőrt. Mivel biztos volt benne, hogy nem követett el semmi szabálytalanságot, ezért ebben gyorsan egyetértettünk.

 

De nem volt szükség egyezségre, az események nem vártak a döntéseinkre. Éppen arra járt egy rendőrautó. A rendőrök látták, hogy esemény van, intézkedni kezdtek. Pár perccel később a járdán folytattuk a diskurzust. A Ladában utazó két jómunkásember ideges volt, mert csak „ki akartak kerülni” egy bringást, az pedig hirtelen eléjük fordult. Legszívesebben még mindig néhány ütéssel rendezték volna a konfliktust. A lány sem volt nyugott, mert állásinterjúra indult és éppen azért választotta a bringát, mert így gyorsan lejut a városba. Ehelyett majdnem meghalt. 

 

Az intézkedő rendőrök látványa tovább lassította a délutáni csúcsban araszoló kocsisort. Mindenki megnézett minket. Az egyik Passatot vezető nő felismerte a lányát. Kétségbeesetten érdeklődött. Az autó pedig állt a tűző a napon, a motorja járt. Abban az évben a VW kisérőautók a Tour de France hegyi szakaszait sem bírták, felforrt a hűtővizük. Egyik jómunkásember vette észre, hogy ez a kocsi is füstölögni kezdett. Mire felparkolt hozzánk a járdára, a rendőrök kihívták a tűzoltókat. Az egyre vaskosabb füstoszlop alapján könnyen megtalálhattak volna. Csak nem értek volna ki időben. A Ladás duó akióba lendült. Kinyittatták a motorteret és kértek, kerestek valami rongyot vagy törülközőt, amivel elfojthatnák a tűzet. Senkinél nem volt ilyen, ezért levették pólóikat és azokkal oltottak. Sikeresen. Mire kiérkeztek a tűzoltók, már nem akadt tennivalójuk.

 

Boldogok voltak a tűzoltók, mert nem kellett megküzdeniük egy lángoló autóval. Boldogok voltak a rendőrök, mert fél órára kiszállhattak a forró kocsijukból. Boldog volt a lány, mert karcolássokkal megúszta, a kárt pedig megtérítik neki. Boldog volt az anyuka, mert megmentették a lángoló autóját. Boldog volt a két füstüs képű Ladás is, mert segíteni tudtak valakin, szükség volt rájuk. Boldog voltam én is, mert beértem a lány, tudtam beszélgetni vele, megmentettem egy veréstől. Mindenki jókedvű volt, mert tudtuk, hajszálon múlt, hogy ne Happy Tree Friends epizód legyen a történetünkből. Már majdnem megbeszéltünk estére egy nagy, közös vacsorát, de csak elköszöntünk és mindenki ment a dolgára. Vagy várta az autómentőt.