Pedálfordulat

Nemrég Faceboook-on rám írt egy régi bringás barátom. Évek óta nem találkoztunk, aminek többek közt az az egyik oka, hogy elfelejtett biciklizni. De szokta olvasni a mostanában ritkán frissülő blogomat. Azt írta, hogy tetszik neki, csak kissé világfájdalmas. Rögtön megígértem, hogy valami vidám dologgal fogom folytatni. Talán ezért nem írtam egy ideig. Hiába volt nagy élmény az Underworld Kupa, meg kellett volna említenem a bánya pocsék bevilágítását. Mindig akad valami apróság, amit kritizálnom kell. De abba már én sem tudok bele kötni, ha valaki csak úgy ad nekem egy Egg Beater pedált.

Az Egg Beater szépségét a végtelen egyszerűsége adja. Első pillantásra az ember szeme a dokkoló mechanizmus apró mozgó alkatrészeit és a rugóerő állítására szolgáló csavart keresi. Hiába, mert gyakorlatilag a fél pedál mozog, a rugóerőt pedig nem lehet állítani. Ugyanis semmi szükség sincs rá. Pillanatok alatt megérthető a működése. Olyannyira, hogy két perc után elhangzik a „Miért nem ér találtam ki?!” költői kérdés.

Az egyszerűségéből következik, hogy a mérleg is szereti (174 – 278 gramm) és a sár sem tud megkapaszkodni benne. Lenyűgöző, hogy a tervezőket nem kötötte az a kép, hogy egy pedálnak két oldala van. Igaz, később ráerőszakoltak egy keretet, így nem mindegyik Egg Beater rendszerű pedál 4 oldalas, de ezek új nevet is kaptak.