Pedálfordulat

Gyakran rácsodálkozok, mikor rám csodálkoznak. 
 

 - Nem is mondtad, hogy bringázol!

 Pedig biztosan beszéltünk már a tekerésről, vagy látott is a drótszamaramon. A fény-árnyék hatás emlékei, azaz a tipikus kerékpáros barnulás is árulkodó. Mégis akadnak olyan ismerőseim, akiket meglep a felismerésük. Ha nem is mondják ki az elején, egyértelmű, hogy ők is lelkes kerekesek.

 

 A közös hobbink nem a bélyeggyűjtés, hanem a bringázás. Ez pedig egy sport, a sport pedig verseny. A beszélgetés elején megkezdődik a küzdelem. A sztorizgatás célja, hogy képet alkossunk a másikról, felmérjük az erőnlétét. Vagyis csak ők akarnak felmérni engem, mert nekem teljesen mindegy, hogy előttem vagy mögöttem ér-e fel a hegyre. Ha éppen ezt játsszuk vagy rajtszám lóg a kormányomon, akkor természetesen az eredmény a legfontosabb, de egy egyszerű közös tekerésnél nem versenyezni akarok. Versenyezni versenyen szoktam.

 

 Ha szóba kerül a verseny, akkor azonnal megemlítem, hogy a műtétjeim óta a csúcsformámnak a közelébe sem jártam, és korábban sem kellett vitrineket vásárolnom az érmeimnek. Nyugtázom magamban, hogy sikerült a verseny szó elriasztó hatását tompítanom az aktuális formám felvázolásával és a végén megbeszéljük, hogy majd megyünk egyet tekerni.

 

 Tavaly ősszel minden vasárnap esett az eső. érthető, hogy egyik hétvégi harcos sem jött el. Télen hideg van, megfelelő ruházat szükséges. Igaz, minden megszállott bringás rendelkezik téli öltözettel, de elfogadtam a kifogást. Tavasszal közölték, hogy télen nem tekertek és még nagyon gyengék egy közös megmozduláshoz. Nyár van, nyár... és még mindig nem jött össze a közös akció. 

 

 A bóvli bringákat, a corabike-okat, a tesco gazdaságost szokás a szubkultúrában KLT-nek vagyis Kerékpárnak Látszó Tárgynak nevezni. El kell fogadnom, hogy létezik a KLE, a Kerékpárosnak Látszó Ember is. Köztünk vannak. Nem csak az utcákon, hanem fórumokon és blogok kommentjeiben is.  Remélem, néha tekernek is.