Pedálfordulat

Minden versenyen jó kifogás a gyenge szereplésre, hogy csak 26”-os bringa van alattam. Ha valamelyik ismerősöm is kénytelen a kisebb kerékméretű paripájával indulni, akkor utána elpanaszolja, hogy mennyire lassú és irányíthatatlan volt a 29er-hez képest. Tehát mindenkitől azt hallom, hogy ideje lenne nekem is váltani. Viszont a jelenlegi versenymontim - a 11 éves KTM - egy majdnem full XTR-es karbongép, tehát kockázatos lenne csak úgy leemelni a polcról egy nagykerekűt, hogy azzal majd gyorsabb leszek. Persze az is állandóan elhangzik, hogy amatőr szinten nem is számítanak a grammok, még akkor sem ezresével vannak csomagolva.

Bő egy hete éreztem magamban erőt, amikor a hétköznapi (menőbben: edző-bringámmal) mentem be a Budai-hegységbe. Tudtam, hogy az előttem álló útvonalon kb. hol vannak a szegmensek, bár a megcélzott időket fejből nem tudtam. De a PR-ok ismerete amúgy sem segít a megdöntésükben, főleg hosszabb szakaszokon. Abban biztos voltam, hogy 10 kg-os KTM-mel futottam korábban a PR-t, de amikor most befejeztem a tekerést, hittem benne, hogy a kb. 13 kg-os, régi Crux most jobb időt ért el. A hosszabb szakaszon pontosan 20:00, a féltáv környékén végződő szegmensem pedig éppen 10:00 lett az eredményem, ami egyben két PR-t is jelentett. Ezeket a számokat könnyű megjegyezni és számolni is könnyű a százalékos eltéréseket a későbbiekben. Amikor egy-egy szegmensen a Crux-szal PR-t megyek, akkor általában néhány nappal később rápróbálok a KTM-mel is, s gyakorlatilag minden alkalommal megdöntöm ezeket az időket. Megnyugtat, hogy van értelme a drágább bringának! Persze ilyenkor oda is teszem magam, hogy igazoljam drága bringa létjogosultságát!

Most is így tettem, az időeredmények pedig a következők lettek: 9:12, 19:08. Hétvége miatt a második szakaszon több gyalogos és kutyás is volt, ezért 19:00 is elérhető lett volna, de az így kapott 12 másodperc is meglehetősen szerény különbség. Igaz, itt nincsenek igazán komoly mászások, csak a végén két rövid kaptató, egymás után. (Crux: 52s, 1:12s és KTM: 56s 1:16) Mint látható, éppen ezeken a mászásokon volt lassabb a könnyebb, merevebb gép. Valószínűleg elfáradtam a végére. A két hosszabb szegmensen azt az eredményt kaptam, amire számítottam, győzőtt a jobbik gép!
Pár nappal később pedig kiderült, hogy lehetőségem lesz kipróbálni egy jobb féle (~9 kg) 29-es bringát. Ugyanazt a kört tettem meg vele… de mivel az órát a zsebembe dobtam, a telefonom mellé, így a mérés meglehetősen pontatlan, tehát kiértékelhetetlen lett. Másnap ismét futottam egy teszt kört, igaz fizikailag is fáradt voltam és keveset is aludtam. A sok felesleges szöveg helyett álljanak itt a számok a 2+2 megfigyelt szegmensről.

Tehát a régi aluvázas, “kőnehéz” bringa csak egy szegmensen tudott nyerni. Éppen egy emelkedőn… Majdnem pontosan egy éve mentem itt PR-t (1:06) szintén a Cruxszal, amit két nappal később a KTM-mel csak megközelíteni (1:07) tudtam, de a hosszabb szegmenseken természetesen akkor is átírta a PR-okat a versenygépem.
A 29er leszereplését itt az magyarázza, hogy néztem az órát és láttam, hogy már a zsebemben van a 20 perces szegmensen a PR, ráadásul a közvetlen előtte lévő szegmens elején szinte meg kellett állnom a szemből érkező montisok miatt, tehát az nem tudtam lendületből támadni, mégis PR lett. Magyarán ott előttem a maradék puskaport is, feltoltam a pulzusomat bőven az anaerob tartomány tetejébe. Ha a megtámadott, tehát most fontosnak tekinthető szegmenseket nézzük, akkor 0 - 4% közötti a különbség egy top 26-os és egy top 29-es bringa között.

Mármint ezen a pályán!

Ugyanis itt alig akadt köves szakasz! A hosszabb szegmens második felében éppen a rövid, de meglehetősen köves mászásokon volt sokkal gyorsabb a 29-as gép, hiszen lendületvesztés nélkül lehetett átjutni ezeken a rázós részeken.

Teleportálás helyett inkább kerültem egyet, nehogy túl hamar visszavigyem a bringát. Vagyis semmi kedvem nem volt visszavinni. Sőt, még aszfaltra menni sem akartam! Élveztem, hogy nincs akadály, csak menni kell, a romboló majd megoldja. Így aztán az egyik nagyon köves mászáson 12%-kal gyorsabban mentem fel, mint korább bármikor és volt olyan lejtő, ahol 313%!!! volt a különbség. Persze terepen a körülmények is számítanak, de az biztos, hogy sokkal bátrabban lehet lefelé menni a nagyobb kerekű bringával. Felfelé pedig, a legkönnyebb áttételben sem lehet hibázni egy köves emelkedőn, mert úgyis átmegy mindenen a bringa, csak egy kicsit oda kell neki lépni.

Azt is meg kell említeni, hogy ehhez a bringához nem voltam még hozzászokva. Az első métereken egészen félelmetes volt. Ahhoz hasonlítható, amikor egy közepes autó után egy nagyot kezdtem el vezetni. Más ívkel kell fordulni, s egy ideig ezt tudatosan kell tenni. Aztán az új, nagy méretű jármű is ösztönből vezethetővé válik.  A különbség annyi, hogy a bringához hamarabb hozzászoktam. Az áttételeket, a váltót sem szoktam meg. (A három bringán 3 különböző fajta váltókar volt.) De legalább ennyire félelmetes volt az első egy-két km a saját bringámra visszaülve.

Még egy kis Strava statisztika: 39 szegmenst érintettem, abból 26 lett serleges, s ebből 13 volt PR. Volt ahol megálltam, ettem, ittam, tehát nem mentem full-on mindenhol, de ahol megtoltam, ott magamhoz képest szinte mindenhol top3-as időt mentem. Tehát ha nem is sokkal, de egyértelműen gyorsabb a 29-es monti a régi szabványnál. Valószínűleg egy versenyen is PR hullást produkálnék, ha átülnék a nagyobb kerekű gépre.

Tehát aki csak maratonozik vagy nagyon könnyű terepen megy, annak gyakorlatilag tökéletes a 26-os méret. Csak az szól a 29-es mellett, hogy azzal nem lehet hibázni és lejtőkön valamivel gyorsabb lesz. Talán ez az a célcsoport, ahol a 27.5-es méret a legjobb választás.

Aki viszont köves vagy technikásabb terepen szokott tekeni vagy minden másodpercre szüksége van a lejtőkön, annak a 29-es ajánlott.
Maratonon vagy túrázásnál nem lesz egyértelműen gyorsabb a 29-es, de amikor izgalmasabbá kezdenek válni a körülmények, a nagyobb kerekűvel sokkal élvezetesebb lesz haladás.