Pedálfordulat

 Nem szeretem az esőt. Nem szeretek sárban bringázni. Nem élvezem és az amortizáció miatt költséges is. Egy kiadós zuhé után napokig nincs értelme terepre menni, odabilincsel az időjárás az erdészeti utakhoz. A nedves aszfalt csúszik és ilyenkor sokan veszik elő az esernyőjüket autójukat. A közlekedés lelassul és veszélyesebbé válik. Aki mégis gyalogos marad, nem néz fel, nem lát ki a ernyője alól, csak megy. Illetve kilép. Az esti esőt szeretem a legkevésbé. A szemüvegen megülő esőcseppek megtörik a fényt és a kevés helyett semmit sem látok. Az átázott cipő legalább egy napig használhatatlan. Kevés kellemetlenebb érzés van, mint hosszú biciklis szerelésben bőrig ázni. Egész testet lefedő vizes borogatás.

Mégis van két típusa az esőnek, amit kedvelek. Szeretem az első esőt! Az év első folyékony halmazállapotú csapadékát. Már nem a hó esik, ami azt jelenti, hogy vége a télnek, itt a tavasz. El tudja mosni a megmaradt havat és koszos fehéret felváltja a zöld szín. Jó érzés ilyenkor kint lenni és azonnal értesülni a jó hírről. Szórakoztató, hogy akik két hónapja a havazást átkozták, most az esőt szidják. Idén január 12-én esett először az eső. Kissé korainak tűnt, de elhittem a tavasz ígéretét. Utána napokig úgy tűnt, a második félidőre nem jön ki a tél. De becsapott, hazug eső volt.

Ma este ismét eláztam. Tegnap még havazott. Ismét elhiszem, hogy ez a fordulópont. A sapkát, a kesztyűt és a kamáslit még egy hétig nem lehet eltenni, de utána a naptár szerint is elő lehet venni a tavaszi felszerelést.