Hogyan kerül a macska a dobozba? Köztudott, hogy a macskák minden dobozba és dobozra hasonlító tárgyba bemásznak. A leghíresebb dobozban élő (vagy holt?) cica pedig Schrödinger macskája. De ki az a Schrödinger és miért híres a macskája? Erwin Schrödinger (1887-1961.) a kvantumfizikában ismert szuperpozíció elvét és a mérésnek erre gyakorolt hatását próbálta egy gondolatkísérlettel szemléltetni. Nagyon leegyszerűsítve: Ha egy adott időtartam alatt 50% a valószínűsége, hogy egy esemény megöli a dobozban lévő macskát, akkor az adott idő után a macska 50%-osan élő és 50%-osan halott. Amint kinyitjuk a dobozt, a macsek csak az egyik állapotot tudja felvenni. Tehát a méréssel, azaz a doboz felnyitásával és belekukkantásával öljük meg vagy éppen tesszük élő az egerek rémét.
2011.03.16. 22:27 Gabriel_mtb
Macska a dobozban
Mit keres ez a téma egy kerékpáros blogon? Minden versenyen macskák vagyuk a dobozban. A párhuzam persze akkor erős, ha két hasonló képességű és felkészültségű versenyzőt nézük, tehát olyanokat, akik 50-50%-ban verik egymást.
Közvetlen ellenfeleimmel a rajt előtt üdvözöljük egymást, érdeklődünk, ki mit vár magától. Én szinte mindig gyengének érzem magam, ezért már el sem hiszik, ha tényleg nem várok sokat magamtól. Tudjuk, hogy a másik milyen edzésmunkát végzett és az elmúlt versenyek eredményeit is ismerjük. Sőt! A közös tekerésekről is vannak emlékeink. Ezek alapján nagyon pontosan megjósolható lenne az egymáshoz viszonyított helyezésünk. (Az esetleges bukástól és a technikai problémáktól most tekintsünk el!) A kérdés viszont nem az, hogy melyikünk tud több wattot kitekerni. Nem az, hogy melyikünknek alacsonyabb a nyugalmi pulzusa. Még csak nem is az a kérdés, hogy pl. melyikünk tud hamarabb feljutni arra a hegyre. A kérdés csak annyi, hogy az adott versenyen melyikünk ér el jobb eredményt.
Erre pedig csak úgy kaphatunk választ, ha elvégezzük a mérést. A verseny egy rajttól célig terjedő doboz. Kívülről szemlélve nem láthatjuk, mi történik belül. Nem látható, hogy miként hat a stressz az egyes versenyzőkre. Valakit lebénít és a felét sem nyújtja a képességeinek. Valakit meg annyira motivál a rajtszám, hogy a vártnál sokkal jobb eredményeket ér el. Edzésen vagy túrán lehet fáradtságra, túledzettségre hivatkozni, könnyű feladni egy sprintet. De egy versenyre mindeki készül, időzíti a formáját, ott kell megmutatni, ki a jobb. A verseny ténye miatt viszont csak azt tudhatjuk meg, hogy azon a versenyen ki volt a jobb. (A kerékpáros világbajnokságoknál nincs is erre jobb példa.)
Lehet, hogy azért néznek sokat sporteseményeket, mert az összes tudásunk, felkészültségünk ellenére sem jósolhatjuk meg az eredményt. A doboz kinyitásáig csak izgulhatunk. A valóban izgalmas élmény viszont ott kezdődik, mikor a rajt előtt beállunk a boxba...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.