HTML

Pedálfordulat

Élményeim, szubjektív és szélsőséges véleményeim kerékpározásról és minden azzal kapcsolatos dologról.

Friss topikok

  • Keelhaul: A kerekagyról találtam rá a blogodra. Én úgy tudom, hogy lehet, sőt sprinterek szoktak is ilyen u... (2013.07.31. 02:52) Intervall
  • Gabriel_mtb: @Maurice74: Miért kellene az autósokat utálnom? Akkor néha utálnom kellene magamat is. Viszont br... (2011.04.15. 21:45) Miért utálom Szentendrét

Linkblog

2011.04.15. 21:39 Gabriel_mtb

Cycloholic

 
Tudatos gyerekkorom második felében nem volt biciklim. Nagyon nem is hiányzott. Pár évig a versenysport kitöltötte a mozgásigényemet. Talán éppen a kötelező, mindennapos sport miatt évekig az aktív mozgásra nem volt késztetésem.
 
Aztán 20 évesen rábeszéltek egy gyalogos teljesítménytúrára. Ott pedig majd' fél napon át hallgathattam, hogy mennyivel jobb dolog bringázni az erdőben. Ki kellett próbálnom.
 
Kezdetben csak egy lehetőség volt a bicikli, hogy ne csak gyalogos teljesítmánytúrákon indulhassak. Aztán rájöttem, hogy a városban verhetetlen közlekedési eszköz. A TT-ken is mértem az időmet, a következő évben jobbat akartam menni. Egyenes út vezetett a versenyzéshez. Versenyezni pedig csak akkor érdemes, ha készül rá az ember. Azon vettem észre magam, hogy már legalább olyan természetesen és magabiztosan tekerek, mint ahogy korábban gyalogoltam. Nem féltem az autók között és nem féltem az ösvényeken. Nem olyan gondolattal indultam, hogy mikor fognak elütni vagy hol fogok elesni. Megszűntek a rossz érzések. Természetesen elütöttek már és eltörtem több csontomat is, de ezek felejthető kivételnek számítottak. Csak a jó érzés marad.
 
Mindig jókedvűen indultam útnak. Vagy ha nem, akkor attól lett jó a kedvem, hogy indulok. Valahová el. A rossz hangulatból a szabadságba. Ezt nem adta meg a küzdősport, nem adta meg a tenisz és a kenu sem. Falak, vonalak és partok közé zárt sportok. A szabadság érzése viszont hangulatjavító.
 
Ha készíteni akarok Visegrádon egy fényképet déleőtti fényekkel, elindulok kora reggel és fél 10-re már vissza is értem Budapestre. Időgép.
 
Néha nem tudok aludni és van amikor jegyzetelés sem segít. Úgysem felejtem el, a fejemben marad a gondolat. Előveszem a lámpás bringámat és elindulok a városba. Abba a városba, amelyik nappal nem létezik. Ez egy sokkal csendesebb város. A jelzőlámpák is pihennek. Ennek ellenére a város él. Sokkal frissebb, tisztább a levegő. Érezni a virágok illatát. A pékségeket, teaházakat és kávézókat pedig cím nélkül is meg lehet találni. Hallani a távoli koncert hangjait. A gondolatimat nem űzöm el az éjszakai tekeréssel, de egy rövid időre ellepnek az ingerek, aztán győz a fáradtság. Altató.
 
Ha olyan szép idő van, hogy mindenkinek jó kedve lesz, örömömben pattanok nyeregbe. Mikor más a bánatát alkoholba fojtaná, akkor is a ketkerekű után nyúlok. Tünetmentessé lehet válni, de kigyógyulni belőle sosem lehet.
 

komment


2011.04.01. 23:11 Gabriel_mtb

Miért utálom Szentendrét

 Mikor elkezdtem bringázni, az első útjaim Pomázra és Szentendrére vezettek. Aztán Szentendrén túlra, talán Pap-rétre. Emlékszem még, hogy az egész bringázásba bevezető haverom a Lajos-forrás táblánál csak ennyit mondott:

- Oda egy ideig még nem megyünk. Fel sem tudnál tekerni.
 
Igaza volt. Ugyanis másnap megpróbáltam. Szentendre jó kiindulási pont volt majdnem minden pilisi célhoz. Biztonságosan ki lehet jutni bicikliúton és Szentendrén belül is van út a bringásoknak. A benzinkút utáni aluljárót persze sosem használtuk. A kisgyerekeseket leszámítva szerintem nincs olyan ember, aki kétszer átment volna az út alatt. Ősszel kezdtem el tekerni, ezért az Omszki-tó melletti szakaszon csak a következő tavasz végén kezdtek el zavarni a szuicid gyalogosok. A Cora megépítése után Budakalászig is használhatatlanná vált a bringaút. De megoldották! Lecserélték a táblákat. 
 

Még a Corát megelőző időben történt, hogy a szentendrei laktanya előtt autók parkoltak a járdán. Akarom mondani bicikliúton. Lementem az úttestre. Néhány másodperccel később rám dudáltak egy nagy fekete autóból és kicentizve megelőztek. Ösztönösen rálegyintettem. (Te sem vagy normális!) Erre bekattant. Lassított, megvárt, felvette a sebességemet... satufék. Fékeztem és kerültem jobbról. Megpróbált elsodorni. Ezt műveltük a dunapartig. Ott félreálltunk megbeszélni a dolgokat... Az egészben az a rémisztő, hogy valaki megpróbál szándékosan elütni a rendőrség előtt. Valamiért nem félt.
 
Aztán kezdett zavarni az út minősége is. A Budakalász - Szentendre közötti néhány kilométeres szakaszon az úthibák számával csak a Sajtból van a Hold c. dalban lévő refrén ismétlésszáma vetekszik. Egyik nyáron a burjánzó növényzet miatt egy bicikli is alig fért el. Leszoktam a kerékpárútról, kerülővel mentem Szentendrére.
 
Tél lett. Január elsején egy könnyed "zsírégető" edzésre indultam. A korzó után mellém ért egy autó, láttam a szemem sarkából, hogy lecsúszik az anyósülés melletti ablak és hallottam is, hogy valamit magyaráz. A sapkának köszönhetően nem sokat értettem, de nem is érdekelt a mondókája. Biztos voltam benne, hogy rosszul sikerült a szilvesztere és végre talált valakit az alvó országban, akivel kötözködhet. Vártam, hogy megunja. Valamit nagyon magyarázott. Ránéztem, hátha segítséget kér. Ekkor vettem észre, hogy rendőrautóból osztják az észt. Át kellett mennem a sárga vonal másik oldalára. Biztos zavartam a forgalmát. Ugyanis 10 perc alatt más mozgó autóval nem találkoztam. Felparancsolt arra a bringaútra, amire egész télen a havat hordják és ezért sokkal veszélyesebb, mint az autók között. Főleg, hogy aznap nem jártak autók.
 

Kerestem új utakat. Pomáz irányából közelítettem és egy patakot keresztezve már a baseball pálya mellett is voltam. A patak előtt egy kutya jutalomfalatnak nézett... Kihúztam ezt az útvonalat is a térképemről, ismét a 11-es felől közelítettem meg a Pilist. 

 A HÉV végállomás mellett tekertem felfelé, mikor látom, hogy körkörös mozdulatokkal lelkesen bíztat a járdán álló rendőr. Hurrá! Megjött az eszük! Mellé érve rájöttem a tévedésemre. Csak ki akart inteni. Ráköszöntem és mentem tovább. Vitt a lendület. Mi történt azokkal, akik megálltak? A járdán kellett tekerniük? Vagy a járdán kellett tolniuk? 

Éveken át elkerültem Szentendrét. Aztán úgy alakult, hogy ott találkoztam a cimborámmal. Eltekertünk Visegrádik majd vissza és Szentendrén elköszöntünk. Nyár volt, így a buszmegállón is átvezető, helyenként csak egy bicikli széles, járdán vezetett bicikliút a kerékpáros kirándulók miatt életveszélyes volt. Maradtam a biztonságos úttesten. Láttam, hogy az elmúlt években sokat fejlődött a város. Már minden kereszteződésbe jut egy tiltótábla. Aztán megláttam a szentendrei rendőrség csodafegyverét, a motors rendőrt. Szemből érkezett. Azzal a vánszorgó tempóval (belső sávban kb. 20 km/h-val), amivel még ki tudj a szúrni a társadalom legveszélyesebb ellenségét: a biciklist. Befordult mellém, lemaradt, majd rágyorsított és elmondta, amire számítottam. Menjek fel a mellettem lévő járdára! Köztudott, hogy a kereszteződésekben sokkal nagyobb veszélyben vagyok, ha járdán tekerek. Még egy kicsit megnyomtam és felugrottam a járdára. 40-nel végigmentem. A rend lassú és éber őre pedig boldogan ment újabb áldozatra vadászni. Jó lenne tudni, hogy örömmel hajt végre hülye parancsokat vagy ő is úgy néz a feletteseire, mint én őrá!
 
 
Az igazi kérés persze az, hogy lehet-e kerékpárútnak kijelölni azt, ahol nem fér el egymás mellett két biciklis. És miért nem lehet disztingválni bringás és bringás között? Míg auto és autó között lehet akkra különbség, hogy kapaszkodó sávra legyen szükség, akkor egy kiránduló család hogyan lehet egy kategória egy versenyzővel? Nem tudom, de úgy tűnik, Szentendrének az évente egyszer arra járó kirándulók a fontosak. Engem megpróbált kiutálni. Sikerült, de én is utálom Szentendrét. 
 

komment

Címkék: rendőr utálom szentendre


2011.03.30. 17:04 Gabriel_mtb

A szerv emberei

 

 

Múlt szombaton rendezték a Téry Ödön teljesítménytúrát, vasárnap pedig a 18 km-es időfutamot. Választanom kellett a kettő közül és az erdei 50 km-esre voksoltam. A nevezésnél - a korábbi évektől eltérően - felhívták a figyelmünket, hogy a Nagy-Szénásra idén NE menjünk fel. Miért? Mert természetvédelmi őrök várják a túrázókat és meg fogják büntetni az arra járókat ill. tekerőket. Azt már nem mondták el, hogy miért fontos és védett az a sziklagyep, milyen endemikus és reliktum növények élnek ott. Két dolgot érhetett el ezzel a hivatalos természetvédelem. Aznap megvédték a területet és talán beszedtek néhány bírságot. Talán hatékonyabb lett volna, hogy az itinerhez mellékelt volna a hatóság egy kis tájékoztatót. Bírságolni jövedelmezőbb.

 

Kedden olvastam, hogy április 4. és 26. között fokozottan fogják ellenőrizni a kerékpárosokat. A rendőrség honlapján olvasható a teljes közlemény. A lényeg négy pontban van megfogalmazva.

Az akció során a Rendőrség kiemelt figyelmet fordítunk:
- a kerékpárosok közúti közlekedésére vonatkozó általános közlekedési szabályok betartására;
- a kerékpárosok éjszakai és korlátozott látási viszonyok közötti láthatóságára;
- valamint a kerékpár kötelező tartozékainak meglétére;
- továbbá a kerékpárt ittas állapotban hajtó személyek forgalomból történő kiszűrésére és szankcionálása 
 
Megemlítik a szövegben a piros jelzésen való áthaladást, mint szándékos szabálysértést. Támogatom a szankcionálását. 
Az ittas közlekedők kiszűrése szintén egyértelmű. A többi viszont magyarázatra szorul. Az akció kiagyalói biztosan tudják, hogy miket kell majd a terepen teljesítő kollégáiknak számon kérniük. Nem ártott volna egy kis tájékoztatás, mert az emberek többsége nem tud válaszolni a következő kérdésekre:
 
- Szabályos-e a villógó vagy folyamatosan kell világítani a lámpáknak?
- Szabályos-e az elemes lámpa vagy dinamo kell?
- Mikor és hol kötelező a láthatósági mellény?
- Kötelező-e a küllőprizma?
 
Félek, nem érdekük a tájékoztatás.
Az utóbbi két évben nagyon sokszor kellett megállnom balesetek miatt, jellemzően olyan úton, ahol nem lehet kerülni. Mindenki bosszankodik az egy órás tétlenség miatt, de mindig akad egy ember, akivel lehet beszélgetni. A rendőr. Egyetlen feladata, hogy biztosítsa a helyszínt és megnyugtassa az embereket: Csak fél óra az egész.
Én több információra éheztem, ezért kérdeztem. Megtudtam, hogy van olyan út, ahol szezonban naponta vonulnak ki balesetekhez.
 
- Nem szoktatok itt trafizni?
- Itt már évek óta nem.
- Pedig megérné...
- Levillogják egymásnak az autósok, naponta 5-6 embert lehet csak elkapni.
 
Tehát nem az a cél, hogy ne legyenek gyorshajtók és balesetek, hanem minél hatékonyabb legyen a pénzbeszedés! Máshol, másik rendőrnél szintén rákérdeztem a mérésre és hasonló választ adott. Nincsenek illúzióim ezzel a bringásokra vonatkozó akcióval sem. Nem tudom elhinni, hogy nemesebb célja lenne, mint a pénztárca megtömése.
 

komment · 2 trackback

Címkék: rendőr szabály kerékpár ellenőrzés ittas


2011.03.23. 22:57 Gabriel_mtb

Módosító javaslataim

 A legtöbb bringás oldalra felkerült a hír, miszerint a vidékfejlesztési miniszter a négy nagy hazai kerékpáros szervezettel egyeztetett a következő témákban:

1. Kerékpározásra és környezettudatosságra nevelő iskolai oktatási program indítása
2. Kerékpáros turisztikai kampányok indítása
3. Kerékpáros közlekedést népszerűsítő lakossági kampányok szervezése
4. Településfejlesztés a kerékpáros közlekedés népszerűsítésével
5. Kerékpározást segítő jogszabályi környezet megteremtése

Az első kettő pont engem több okból nem érint. Kampányokra és bicikliutakra pedig úgysem lesz pénz. Ezeket már át is ugrottam. Az utolsó pont viszont érdekes, mert többek közt az erdei kerékpározás, tehát a montizás jogi feltételeinek fejlesztéséről szól. Én a feltételeket egyszerűsíteni és nem fejleszteni szeretném... A 90-es éve közepén rendeztek már VK futamot Csillebércen és az első maratonoknak már több mint egy évtizedes a történetük. Tehát van múltja Magyarországon a hegyikerékpározásnak. Mégis nehezen tudom elképzeli, hogy 10 éves kutatásra támaszkodva hoznák meg a kerékpárosok erdei mozgását korlátozó döntéseket.
 
Ami talán még ennél is érdekesebb, hogy miről nem fognak beszélni az illetékesek. Két KRESZ-szel kapcsolatos témát is hiányolok. Nemrég végre változott a kerékpáros szervezetek hozzáállása a városi biciklizéshez. Tíz éven át azt szajkózták, hogy több bringaút kell. (Mindig is elleneztem.) Viszont még mindig kötelező a kijelölt biciklis sávot vagy útat használni a párhuzamos autóút helyett. (Van egy kis kivételt jelentő engedmény a KRESZ-ben, de nem ezzel akarok foglalkozni.) A javaslatom nagyon egyszerű. Jogosítvánnyal rendelkező bringásoknak ne legyen kötelező! Aki fél az autók között, az úgysem megy oda. A felnőtt bringások többsége pedig rendelkezik jogosítvánnyal. Ha szabálytalankodik, kapja el a rendőr és ugyanúgy kapja meg a pontjait, mintha autóval követte volna el. (Biciklizéshez sosem viszem magammal a papírjaimat, de nem is szabálytalankodok.) Jogosítvánnyal a 40 km/órás limitet sem kellene betartani. A természet úgyis szelektál. (A gyerekeknek nincs reális félelemérzetük és a mozgáskoordinációjuk sem tökéletes még, ezért rájuk érvényes maradna ez a korlátozás.)
 
A másik régi ötletem, hogy a boly egy járműnek, járműszerelvénynek minősüljön. Egy 20 fős csapatban az első nem tudja megmondani, hogy átfér-e a teljes banda a lámpánál zöldben. A boly közepén veszélyes hirtelen fékezni a követési távolság miatt. Egy bolyban nem is lehet a KRESZ-ben definiált követési távolságot tartani. Az pedig az autósoknak is érdeke, hogy pl. 20 bringás ne 120, hanem csak 40 méteren kígyózzon. A gyakorlatban természetesen most is 40 méter hosszú egy ilyen sor.
 

komment

Címkék: kresz bicikliút boly autóút


2011.03.19. 22:31 Gabriel_mtb

Kéz- és lábtörést!

 

 Gyerekkoromban nem értettem, miért kívánnak valakinek ilyen rossz dolgokat. Döbbenetes volt, hogy ezt még mosolyogva meg is köszönte az elátkozott. A bringázás viszont elvezetett oda, hogy a jókívánságokat ezzel a szöveggel szereljem le.

 

 

 Eredetileg buta babonából kívántak kéz- és lábtörést. A rossz kívánsággal próbálták megóvni a másikat a kimondott szerencsétlenségtől. Minden alapot nélkülöző indirekt logika. Pedig nem is az.

 Biciklis karrierem elején kaptam két távol-keleti hacművészetekről szóló könyvet. Az első oldalak a küzdelemhez szükséges ideális tudatállapotról szóltak. Közel azonos képességű felek között ugyanis fejben dől el a küzdelem. Ha az elménk egy szoba, akkor a különböző bútorok és egyéb tárgyak csak kortlátoznak a mozgásban. Egy üres vagy legalább rendezett, tiszta szobában csukott szemmel is biztonságosan közlekedhetünk.
 
 Szinte mindenkinek van ezernyi gondja munkahelyén vagy magánéletében. Mezben és bukósisakban ezeket könnyen be lehet zárni a lakásunkba. Megvárnak. Ezektől (ideiglenesen) megszabadulva lehet egy jót edzeni vagy túrázni. Aki letekert már legalább 10.000-20.000 km-t, annak már biztos volt legalább egy komolyabb balesete. A legtöbb esetben az endomorfinnak köszönhetően sérülten is el lehet jutni még a traumatológiára. Családtagjaink, barátaink nem ismerik a szabadság és a száguldás élményt. Nem tudják milyen érzés egy arasznyi ösvényen kerülgetni három dimenzóban a köveket. El sem tudják képzelni, mekkora élmény megrogyasztani a másikat egy hegyen. Csak a varrásokat és a gipszet látják. Félve engednek el a későbbi tekerésekre és elkövetik a legnagyobb hibát:
- Vigyázz magadra!
 
 Enélkül is vigyázok. Ha egy kanyart 50-nel tudok bevenni, akkor legfeljebb 55-60-nal próbálom meg. Ha nem tudtam még lejönni egy letörésen, akkor megnézem, hogy másnak sikerül-e vagy előbb letolom a gépet. Ha figyelmeztetnek az óvatosságra, akkor a fákon és köveken kívül még ezt a gondolatot is kerülgetnem kell. Megoszlik a koncentráció, kiesek a ritmusból és nagyobb eséllyel fog a kormány beakadni egy felesleges gondolatba. Beszennyezik a tiszta tudatomat.
 
 Valahol ezt úgy fogalmazzák meg, hogy a jelenben kell élni. Munka közben a munkával, otthon a családdal, sportolás közben pedig a sporttal. A legrosszabb elköszönő szöveg talán így hangzik:
- Legyél óvatos, ahol a múltkor elestél! Ne hajtsd ki magad, mert délután átmegyünk...
 
Sokkal vidámabban indulok el, ha csak ennyit hallok:
- Kéz- és lábtörést!

komment

Címkék: láb babona zen kéz tudat törés tiszta üres


2011.03.16. 22:27 Gabriel_mtb

Macska a dobozban

 Hogyan kerül a macska a dobozba? Köztudott, hogy a macskák minden dobozba és dobozra hasonlító tárgyba bemásznak. A leghíresebb dobozban élő (vagy holt?) cica pedig Schrödinger macskája. De ki az a Schrödinger és miért híres a macskája? Erwin Schrödinger (1887-1961.) a kvantumfizikában ismert szuperpozíció elvét és a mérésnek erre gyakorolt hatását próbálta egy gondolatkísérlettel szemléltetni. Nagyon leegyszerűsítve: Ha egy adott időtartam alatt 50% a valószínűsége, hogy egy esemény megöli a dobozban lévő macskát, akkor az adott idő után a macska 50%-osan élő és 50%-osan halott. Amint kinyitjuk a dobozt, a macsek csak az egyik állapotot tudja felvenni. Tehát a méréssel, azaz a doboz felnyitásával és belekukkantásával öljük meg vagy éppen tesszük élő az egerek rémét.

 Mit keres ez a téma egy kerékpáros blogon? Minden versenyen macskák vagyuk a dobozban. A párhuzam persze akkor erős, ha két hasonló képességű és felkészültségű versenyzőt nézük, tehát olyanokat, akik 50-50%-ban verik egymást.
 
 Közvetlen ellenfeleimmel a rajt előtt üdvözöljük egymást, érdeklődünk, ki mit vár magától. Én szinte mindig gyengének érzem magam, ezért már el sem hiszik, ha tényleg nem várok sokat magamtól. Tudjuk, hogy a másik milyen edzésmunkát végzett és az elmúlt versenyek eredményeit is ismerjük. Sőt! A közös tekerésekről is vannak emlékeink. Ezek alapján nagyon pontosan megjósolható lenne az egymáshoz viszonyított helyezésünk. (Az esetleges bukástól és a technikai problémáktól most tekintsünk el!) A kérdés viszont nem az, hogy melyikünk tud több wattot kitekerni. Nem az, hogy melyikünknek alacsonyabb a nyugalmi pulzusa. Még csak nem is az a kérdés, hogy pl. melyikünk tud hamarabb feljutni arra a hegyre. A kérdés csak annyi, hogy az adott versenyen melyikünk ér el jobb eredményt.
 
 Erre pedig csak úgy kaphatunk választ, ha elvégezzük a mérést. A verseny egy rajttól célig terjedő doboz. Kívülről szemlélve nem láthatjuk, mi történik belül. Nem látható, hogy miként hat a stressz az egyes versenyzőkre. Valakit lebénít és a felét sem nyújtja a képességeinek. Valakit meg annyira motivál a rajtszám, hogy a vártnál sokkal jobb eredményeket ér el. Edzésen vagy túrán lehet fáradtságra, túledzettségre hivatkozni, könnyű feladni egy sprintet. De egy versenyre mindeki készül, időzíti a formáját, ott kell megmutatni, ki a jobb. A verseny ténye miatt viszont csak azt tudhatjuk meg, hogy azon a versenyen ki volt a jobb. (A kerékpáros világbajnokságoknál nincs is erre jobb példa.)
 
 Lehet, hogy azért néznek sokat sporteseményeket, mert az összes tudásunk, felkészültségünk ellenére sem jósolhatjuk meg az eredményt. A doboz kinyitásáig csak izgulhatunk. A valóban izgalmas élmény viszont ott kezdődik, mikor a rajt előtt beállunk a boxba...
 

komment


2011.03.09. 14:31 Gabriel_mtb

Szuperhős ruha

 A nap nyolc órájában az ember szerető/szenvedő férj ill. feleség. További minimum nyolc órában jómunkásember. Okos programozó, kreatív grafikus, kedves óvónéni vagy szigorú rendőrlány. Játszuk életünk két főszerepét. A kettő között pedig utazunk. Vagy autóban (és dugóban) ülve vagy unottan közlekedünk a tömeggel. 

Hétvégi lehetőségeink általában kimerülnek egy nagyon unalmas nagy családi vagy csak kicsit unalmas kis családi programban. Fáradtan vánszorgó vasárnapi ebéd a (nagy)szülőknél, esetleg egy kalandtúra a dobogókői parkolóból egés
zen a Zsindelyesig.
 
De mikor egy pillanatra nem figyel senki sem, felhúzhatjuk a szuperhős ruhánkat és bringára pattanhatunk! Más emberré válunk. Minden kolléga (szent) őrültnek fog tekinteni. Nem mondják, hogy még gyorsan old meg ezt a problémát. Látják, hogy a csendes és szorgos munkatárs átalakult valami egészen mássá. Látják, hogy átjárja az erő, de legalább is az áramlat. Gondolatai is más univerzumban vannak. Már nem kettő hatványaival foglalkozik, hanem a karvonen képlettel számolja fejben a puzus-zónáit.
 
Ha a munkahely közelében valamelyik felsőbb, de bénán vezető véletlenül el akar ütni, akkor a szuperhősökre jellemző sérthetetlenség adta magabiztossággal lehet érdeklődni az illető elmeállapota felől. 
Ha úgy adódik, be lehet állni egy diplomáciai küldöttséget felvezető motoros rendőrök mögé. El fognak zavarni, de ha autóval hajtanék közéjük, akkor morcosabbak lennének! Élvezem, mikor UTE meccs előtt kanyarodok le a Váci útra és a Megyeri útig biztosított pályán tekerhetek.
Ha jól érzem magam, akkor ez a szuperhős érzés elhatalmasodik. Sosem értettem, hogy miért éri meg elautózni egy kútig és órákon át tölteni a flakonokat. Pomázon az Y kereszteződésnél lévő kútnál rákérdeztem. Megtudtam, hogy az aquincumi gázgyárból a Kevélyek alá hordták a gáziszapot, ami szépen belemosódott a talajba. Vezetékes víz nincs, a fúrt kút pedig a mérgező.
Tavaly a vártnál könnyebben jutottam fel terepen Lajos-forráshoz. Jól esett. A forrás előtt megálltam és pótoltam az elégetett kalóriák egy részét. Közben néztem, ahogy három fiatal szorgosan tölti a flakonokat. Eszembe jutott, hogy régen vártam és bosszankodtam volna. Egy ideje már fel sem merül bennem, hogy akár egy 5 literes flaska megtöltését meg kellene várnom, hiszen nekem csak egy kulacs vízre van szükségem. Falatozásom végén elgurultam a kifolyóhoz, falnak támasztottam a bringát és a kulaccsal a kezemben tettem pár lépést.
- Gyere nyugodtan - szólt a szemmel dolgozó tag.
- Teljesen nyugodt vagyok - válaszoltam a Lost 6-dik évadában átalakult Locke mosolyával.
Szemtelen voltam, esetleg pofátlan? Igen. De tudtam, hogy 5 másodperc várakozás után már tölteni fogom a kulacsomat. Így is történt. Leguggoltam a forráshoz és a mögöttem álló kis társasághoz beszélve megpróbáltam oldani a magam okozta feszültséget.
- Miért éri meg innen vinni ezt a sok vizet?
- Mert a lakótelepi vízzel csak mosogatni szoktunk.
- Miért, mi a baj azzal a vízzel?
- Klóros.
- Teljesen felesleges munkát végeztek, a klór pár óra alatt távozik...
Itt éreztem, hogy már szívesen leütnének hátulról, de valamiért nem teszik.
- Más is van a vízben!
- Egy szűrő fél év alatt behozná a benzinköltségeteket...
Közben a kulacs tele lett, így elköszöntem és mentem tovább. Tényleg érdekelt, hogy miért viszik onnan a vízet, de itt nem tudtam meg nagy titkokat.
Magamra öltöm a szuperhős ruhámat és kortalnná válok. Le fog tegezni az U16-ban és a senior fekvőnyolcasban verenyző tag is. Segítséget kér az eltévedt turista és defekt miatt kétségbeesett fiatal pár. Látják a bennem lévő F.G. Supermant. 
 
A fél másodperc alatti reakcióidőmnek köszönhetően a napi 3-4 gázolási kisérletet könnyedén kivédem. Megállok mielőtt kiszaladna elém a kutya, szinte látom a jövőt. Ha elállják az utamat, akkor a lépcsősort választom. Sérthetetlen vagyok. Ha edzés közben pamutpólós srácok kóstolgatnak, akkor - ha kedvem tartja - visszakínálom őket és megyek tovább a saját ritmusomban.
De mikor az embernek már szinte egészségtelenül nagy az önbizalma, akkor kell elmenni egy kezelésre. De erről majd legközelebb...
 

komment

Címkék: ego mez szuperhős reakcióidő


2011.03.08. 12:20 Gabriel_mtb

Bringa randi

 A jó (bulvár) cím rövid, tömör és megtévesztő. A bejegyzés címének ötletét a Bringa Randi, a téma aktualitását pedig az adta, hogy sikerült választ találnom. Mire is? Pár hónapja könnyed vitában állok néhány ismerősömmel. Szent meggyőződésük, hogy bringás lányt kell találnom magam mellé.

Egy-két bringás lány ismerősöm úgy gondolja, hogy aki rendszeresen versenyekre jár, mellé csak olyan nő való, aki szintén komolyan terheli a pedált. Aki megérti, hogy az ötvenedik helyért is meg kell küzdeni. Aki megérti, hogy egy száz km-es maratonra fel kell készülni és az a nap a versenyzésről szól. Aki képes megérteni, hogy egy nap néha 32 órából áll, mert az edzésnek is bele kell férnie. Az ilyen gondolatmenetek végén pedig mindig ott van a közös bringázás...  A gond az, hogy az évezredeken átívelő biciklis pályafutásom alatt 1 olyan lánnyal találkoztam, akivel jókat tudtam montizni. 

Egy másik lányt az zavart, hogy nem tud biciklizni. A hír hallatán fejüket fogták az ismerőseim. Még azok is, akik egészen más sportot űznek vagy éppen fotelsportolók.
- Pedig milyen romantikus lehet a Duna-parton gurulni!
Nagyon. Bele sem merek gondolni... A bicikliről a következő szavak jutnak eszembe: szabadság, sebesség, szél, hegy, küzdelem, sprint, verseny, haverok, lányok, eső, sár, rock&roll. A romantika nem szerepel benne. A lányok pedig elsősorban a rövidebb távon induló és utolért lányokat jelentik. Ez az egyik kedvenc részem a maratonokon, de nem is akarjuk felvenni egymás tempóját!

Még a könyvelőm is ezzel a romantikus közös bringázással jött. Nem értette meg, hogy edzeni egyedül szoktam, ha pedig csak kedvtelésből tekerek, akkor a szabadságomban korlátoz egy kevésbé sportos társ. Talán az az egyik legjobb dolog a biciklizésben, hogy egyedül lehetek. Miért akarják ezt is elvenni tőlem?! Kell az a napi egy-két óra őrület! Kell az, hogy 70-nel menjek bele Kétbükkfa-nyeregnél a kanyarba!
Szó szót követett és a könyvelőm mesélni kezdte, hogy lement kesztyűzni. Hoppá! Beismerte, hogy ő sem hívja bokszolni a barátnőit. Nem tudta elképzelni a romantikus pofozkodást. Ő sem élvezte volna, ahogy padlóra küldi a kedvesét. Állt volna leeresztett kézzel a ringben. Uncsi.

Akinek nem trendiséget, életformát vagy közlekedési eszközt jelent a kerékpár, hanem elsősorban sportot, az nehezen érti meg, hogy lassan is lehet gurulni két keréken. Én képtelen vagyok rá. Inkább beadom a napi km-adagomat és utána kissé lelassulva, egyszerű gyalogosnak álcázva magamat beülök egy kávézóba. Pár órára szögre akasztom a biciklis gúnyámat és benne hagyom sportoló lényemet.

 


komment

Címkék: sport verseny lány csaj bringa randi romantika


2011.03.02. 22:18 Gabriel_mtb

Tavaszi klasszikusok

A cím megtévesztő. A tavaszi klasszikusokként emlegetett versenyeket majd a Bringahirado.hu beharangozza és majd be is számol róluk. Inkább két olyan rendezvényre hívnám fel a figyelmet, melyek nekem jelentik a tavasz kezdetét.
 
Miért nevezem ezek (is) tavaszi klasszikusoknak? Mert már a múlt évezredben is megrendezték, ráadásul mindig márciusban. Az útvonal szinte változatlan, össze lehet hasonlítani az időket a korábbi években futottakkal. Visszajelzést ad a téli felkészülésről és motívációt az utolsó zord hónapok edzéseihez.
 
Az egyik klasszikus a gyalogosan is teljesíthető Téry Ödön emlékúra, amit a szeszélyes márciusi időjárás miatt Téli Ödönnek is szoktunk emlegetni. Hűvösvölgyet elhagyva a Remete-szurdokban azonnal meg lehet tapasztalni, milyen hideg egy tavaszi reggelen a patak víze. Lustábbak akár délben is nekivághatnak Klotildligettől a táv második felének, de aki csak 25 km-re kalibrálta magát, jobban teszi, ha a Budai-hegységet, azaz első 25-öt választja, mert könnyebben és kényelmesebben juthat vissza Budapestre.
Technikailag talán csak a Dobogókőről Dömösre vezető szakasz érdekes, de Dobogókő környéke a sár, a hó és a jég miatt az amúgy pihentető részeken is túlélő túrává tud változni. Márciusban pedig 500 méter felett néha még tél van.
 
Másik tavaszi kedvencem a régen még 4-5 fordulós Békás Kupa sorozat első állomása, a 18 km-es időfutam. Most már csak Kerékvár-Békás Időfutam Budapest Bajnokság néven fut. Mindenki kezdő bringás számára is könnyen teljesíthető... és megtapasztalható, hogy az időfutam síkon is egy nehéz versenyszám. Nem lehet kihasználni az ellenfelek gyengeségeit, nem lehet ritmus váltani, nem lehet támadni, nem lehet okosnak lenni. Fegyelmezetten kell elérni az eltervezett tempót, pedálfordulatot és pulzust. 
Felejthetetlen élményem, mikor két haverommal 2-3 perccel egymás után rajtoltunk és a fordulónál láttuk egymás arcát egy pillanatig. Már lehetett látni, hogy kié lesz a legrosszabb  idő, de a háziversenyünk győztesét még nem lehetett megtippelni. Aztán a célban elkezdődött a póker. Terítettük a lapjainkat... Az egyik pillanatban az ember még örül, büszke az új rekordjára, aztán szembesül azzal, hogy 20 másodperc hátránnyal megy a következő fordulóra.
Van egy olyan kettőssége az időfutamnak, hogy mikor célba ér az ember és vége a versenyének, a verseny még tart. Akár még órákon, de már tehetetlen. Lehet, hogy hosszú ideig a virtuális dobogón áll, de bármikor lecsúszhat onnan.
 
Érdemes kipróbálni a montis Téryt és az időfutamot is. Egyetlen probléma, hogy idén egy hétvégén rendezik mindkettőt.

 


komment


2011.02.19. 21:35 Gabriel_mtb

Első eső

 Nem szeretem az esőt. Nem szeretek sárban bringázni. Nem élvezem és az amortizáció miatt költséges is. Egy kiadós zuhé után napokig nincs értelme terepre menni, odabilincsel az időjárás az erdészeti utakhoz. A nedves aszfalt csúszik és ilyenkor sokan veszik elő az esernyőjüket autójukat. A közlekedés lelassul és veszélyesebbé válik. Aki mégis gyalogos marad, nem néz fel, nem lát ki a ernyője alól, csak megy. Illetve kilép. Az esti esőt szeretem a legkevésbé. A szemüvegen megülő esőcseppek megtörik a fényt és a kevés helyett semmit sem látok. Az átázott cipő legalább egy napig használhatatlan. Kevés kellemetlenebb érzés van, mint hosszú biciklis szerelésben bőrig ázni. Egész testet lefedő vizes borogatás.

Mégis van két típusa az esőnek, amit kedvelek. Szeretem az első esőt! Az év első folyékony halmazállapotú csapadékát. Már nem a hó esik, ami azt jelenti, hogy vége a télnek, itt a tavasz. El tudja mosni a megmaradt havat és koszos fehéret felváltja a zöld szín. Jó érzés ilyenkor kint lenni és azonnal értesülni a jó hírről. Szórakoztató, hogy akik két hónapja a havazást átkozták, most az esőt szidják. Idén január 12-én esett először az eső. Kissé korainak tűnt, de elhittem a tavasz ígéretét. Utána napokig úgy tűnt, a második félidőre nem jön ki a tél. De becsapott, hazug eső volt.

Ma este ismét eláztam. Tegnap még havazott. Ismét elhiszem, hogy ez a fordulópont. A sapkát, a kesztyűt és a kamáslit még egy hétig nem lehet eltenni, de utána a naptár szerint is elő lehet venni a tavaszi felszerelést.


komment


2011.02.12. 19:18 Gabriel_mtb

Hozzatok nekem egy rekettyést!

 Régen nem műveltem olyat, mint ma. Társasággal mentem tekerni. Méghozzá ismeretlen társasággal. Ha edzéstervet követek, akkor csak magányosan van értelme elindulni. Ha pedig csak úgy, akkor élvezem a szabadságot, nem kell alkalmazkodnom senkihez és ha visz a lendület, akkor még egy-két hegy, 30-40 km bekerül az útvonalamba. Most szakítottam ezzel a hagyományommal, volt motivációm a közös tekeréshez.

A HHH-re vezető úton nem lehet beszélgetni. Monológot még elő lehet adni, de ha a másik félnek a levegő kapkodása az egyetlen reakciója, az nem az igazi. Egy programozó haveromnak adtam elő régebben így az új ötleteimet. Nem tudta közbe vetni, hogy ez bonyolult... Most viszont érdekelt, hogy kivel ill. kikkel tekerek.

A csúcs közelében a társaság (felért tagjai) rutinosan bementek a Rekettyésbe. Gondoltam, vesznek valamilyen túlélő csomagot, aztán kint megvárjuk a lemaradtakat. Követtem őket, egyre hátrébb. Úgy tűnt, csak engem zavar, hogy a bringám látótávolságon kívülre került. Kimentem. Elszórakoztam a köves emelkedőn. Kipróbáltam több áttételben, majd kicsit visszagurultam megnézni, hogy leggyengébb láncszemnek tényleg sikerült-e eltévednie. Feljutott, én meg megnéztem a régi 24 órás verseny pályáját, majd visszamentem a Rekettyéshez. Benyitottam, elindultam.

- A bringádat hagyd kint!
- Nem szívesen hagyom kint.
- Innen nem szokták ellopni. Nem hozhatod be.
- Akkor sziasztok, ide sem jövök többet.
- Rendben, szia.

Ha ez egy plázás parfümériában játszódik le, akkor megértettem volna. Az üzlet imídzséhez nem passzol bicikli. De a Rekettyésnél kb. 15 éve már jártam. Minden budapesti bringás hallott már a helyről. Úgy öt éve az ablakon közlekedtünk, mert éppen nem volt kulcs és bizony bicikli is bejutott. Most is elfért volna bent egy bicikli. Vagy tíz. Nehezen értem ezt az elutasítást egy olyan helynél, aminek van némi köze egy bringás rendezvényszervezőhöz. 

Lehet, hogy komoly kutatásokat végeztek és tudják, hogy aki beül, azt nem zavarja, hogy ellophatják a gépét. Éppen ezért teljesen felesleges beengedni a kétkerekűeket. Teljesen felesleges venni egy-két biztonságos láncot, amit a hozzám hasonló paranoiások megkaphatnának. Lehet, hogy fél év alatt rajtam bejött volna annak a láncnak az ára. Ami igazán bosszantó, hogy semmi szándékot nem láttam, hogy megoldjuk ezt a problémát. Nem engedtek be, így köszönés nélkül kellett ott hagynom a társaságomat.

Már egy rekettyésbe sem mehetek bringával és bárki ní-t mondhat. Én meg azt mondom, hogy ne. Nem volt sosem a törzshelyem, de más emlékeket őriztem erről a helyről. Hozzatok nekem egy másik rekettyést!


komment

Címkék: bringa bicikli hhh rekettyés


süti beállítások módosítása